A Magyar Optikai története

A XIX. század második felében fellendülő hazai finommechanikai és optikai ipar Magyarországon is szükségessé tette komolyabb cégek létrejöttét. Ezt megelőző időszakban csak kisebb cégek külföldről behozott áruk értékesítésével és javításával foglalkoztak.


A jelentős természettudományok és technikai fellendülés miatt 1876-ban a kolozsvári egyetem dékánja levelet írt az akkori vallás-és közoktatásügyi miniszternek,hogy Ferdinánd Süss marburgi egyetemi mechanikust alkalmazza. Feladata az újonnan megnyíló Mechanikus Állomás vezetése az egyetemi oktatáshoz szükséges mérőberendezések - többek között optikai eszközök- gyártása és karbantartása lenne. A miniszter a kérést teljesítette, Süss az állást Eötvös Lóránt ajánlásával 28 évesen 1884-ben elfogadta.

Az Államilag engedélyezett Mechanikai Tanműhely az ország első finommechanikai műszerész szakiskolája Budapesten a Mosár utcában kezdte el a szakember képzést. Ezért a MOM azt a tanműhelyt tekinti „ ősének „ és Süsst a hazai pecízios finommechanikai szakma igazi meghonosítójának.

 

1886-ban összesen 13 tanulóval indult el képzés amely négy év volt. Naponta 10 órát töltöttek a műhelyben amiből 8 gyakorlati 2 órában elméleti oktatás folyt. A tanulóknak miniszteri biztosok előtt minden év szeptemberében viszgázniuk kellett. A kerekedelmi miniszter mégtöbb egyébb műszer gyártásával bizta meg a tanműhelyt és Eötvös Lóránt is kisérleteihez szükséges műszereket is itt rendelte meg.

 

Az intézet gyorsan fejlődőtt és a műszerek gyártására és a folyamatosan növő igények kielégitése miatt a Mozsár utcai épület már alkalmatlanná vált. 1891-ben a tanműhely átköltözött az Alkotás utca alatti házba ahol 1895-re már több mint 50 fő dolgozott. Ekkor már geodéziai, erdészeti bányászati,csillagászati és egyébb tudományos műszereket is gyártottak. Szinte minden évben a fejlesztésekért kaptak valamilyen díjat: 1886 milleniumi kiállításon első díj,1897 brüsszeli nemzetközi kiállításon Grand Prix-t nyerték el, 1900-ban Párizsi világkiállításon aranyérmet hozták haza.

 

Süss a tanítás mellett egyedi tudományos műszerek készítését is vállalta.

Az 1900 években jelentkező túltermelési válság következtében az állami támogatás megszűnt és a tanműhely feloszlott.

 

Süss úgy keresett kiutat,hogy saját magánvállalatot alapított ahol továbbra is fontos szerepet kapott a szakemberképzés, de előtérbe került a profitszerzés is.1918 áprilisában létrejött a Süss Preciziós Mechanikai Rt. Mivel az akkor még külterületnek számító Alkotás utcai üzemet is körülnőtte a város villamosvasutat építettek az utcába, melynek a felső vezetéke zavarta a műszerek szabályzását,ezért onnan is tovább kellett költözniük egy nyugalmasabb körnénykre.

Elkészítette a felépítendő gyár tervét, majd külföldre utazott, hogy ellenőrizze elképzelései korszerűségét, ahol új gépeket is vásárolt. A Csörsz utca 39-es számú telket vásárolta meg és az új üzembe 1905-be költöztek át. A Süss gyár gyors és békés fejlődését az első világháború szakitotta meg. A monarhia háborús szükségleteinek kielégítésében a gyár is tetemes rész vállalt. A haditermelés miatt a gyárat bővítették, új munkatársakat vettek fel, három műszakra állt átt a termelés.

 

Süss Nándor évtizedek óta harcolt azért, hogy a megfelelő helyen engedélyezzék és támogassák Magyarországon az optikai üveggyártást. Amikor végre sikerült kiharcolnia a Kálvin téren örömtől kábultan úgy ment át az ott közlekedő villamos előtt, hogy a kerekek alá esett és életét vesztette. Így persze a magyar optikai üveggyártás ügye is feledésbe merült.

 

Két világháború közti időben a gyár fokozatosan, de egyre teljesebb mértékben

német érdekeltségbe került. A német befolyás ugyan eljuttatta a gyárba a fejlett Carl Zeiss és C.P. Goerz német optikai cégek egyes tapasztalatait, de megakadályozták az önálló műszaki fellődést, saját gyártmánykonstrukciók és technológiák kialakítását.

 

1921-ben a gyár megvette a C.P. Goerz cégtől az optikai üvegcsiszolás licencét.Ekkor kezdődött meg az optikák gyártása ami nem áll távol a finommechanikától és így az előállított műszerek is egyre több optikai elemet tartalmaztak. Így lett, hogy az optika gyártás maga is a finommechanika egy különleges területe.

 

A gazdasági válság a vállalatot is megvielte, de utána a háborús készülődés gyorsan fellendítette. 1937 -ben egy érdekes és nagy üzletet kötöttek Londonban Igy történhetett meg az, hogy a német szövetségeseink ellen az angol hadsereg magyar gyártmányú optikai eszközökkel harcolt.

 

A gyár 1938-ban vette fel a Magyar Optikai Művek RT. nevet melynek részvényeinek többsége ekkor már német tulajdonban volt. A II. világháború kitőrése előtt a gyár vezetősége lépésről-lépésre de teljesen át állt a haditermelésre. Speciális programot inditottak a Csaba, Toldi, Nimród harckocsi optikák, légvédelmi gépágyú irányzékok,lövedék alkatrészek és egyéb harcászati eszközök nagy tömegű gyártására.

 

1944 novemberében már az egyre kritukusabb és kilátástalannak tünő harctéri helyzet miatt a Honvédelmi Minisztérium rendelkezésére elkezdték a gyár áttelepítését Sopron – Lövőre. Az akkori hatezres létszámú vállalatnál 300 fő kapott felszólitást arra, hogy munkáját új helyen végezze.

A légitámadások miatt 1944 januárjában főleg gyúlékony anyagok tárolására Diósdon kibéreltek egy helyiséget. Ezt követően májusban Juhász Zoltán Fejér megyei birtokán lévő kastélyának alagsorában és a Szeszgyár egyes helyiségeiben több mint 30 tonna félkész árut raktároztak el. 1944-ben Budatétényben a sziklapince pedig mintegy 5 millió pengő értékű anyag, félkész árú és gépek raktározását szolgálta. Ide került kitelepítésre a forgácsoló II. üzem és a maróműhely gépeinek zöme. Juhász István Budatétényben lévő villájának első emeleti könyvtárszobájában alakitották ki a mérőszobát ahol 6-8 fő dolgozott.

A nyilas kormányzat 1944.november 14-én megállapodást írt alá a háború folytatására és a fontos iparágak Németországba való kitelepítéséről.

 

1944 végére Budapest hadszíntérré vált. December 26-tól 1945 február 11.éig a gyár területe a frontvonalon volt. A gyár a harcok alatt két ízben is gazdát cserélt.

 

1945 február 13-án került Buda és ezzel együtt a vállalt is szovjet kézbe. A háború során a gyár épületeinek egyharmada megsemmisül. Gépparkjának, felszerelésének nagy részét a német hadsereg nyugatra vitte viszontsegítségként a német finommechanika ipar számára.

 

Mikor az emberek kezdtek feleszmélni, a gyárban is, mint az ország más területein, elkezdődött a romok eltakarítása és lassan megindult az élet és a termelés.

Az ideiglesen rendbehozott gépeken jármű és geodéziai műszereket kezdtek el gyártani az újjáépítési és jóvátételi feladatok elvégzéséhez. A potzdami egyezmény és a Gazdasági Főtanács határozata értelmében a Magyar Optikai Művek Rt.-nek német tulajdonában lévő részvényeit a Szovjetunió kormányának kellett átadnia.

 

1946-ban kezdödött meg újabb háborús jóvátételkét ébresztőórák és szemüveglencsék gyártása, amit elsősorban Szovjetunióba szállitottak.

1947 -ben a szovjet Nyikoláj Romanov lett az igazgató, őt pedig 1949-ben Konstantin Szmirnov követte. Ő építette a MOM jellegzetes kerek épületét.

 

A Szovjetunió kormánya államközi megállapodás alapján 1952. október 1-jével lemondott a Magyar Optikai művek Rt.-beli érdekeltségéről, így a vállalat teljesen a Magyar Állam tulajdonába került. Az RT. jelölést elhagyva a Magyar Optikai Művekként működik tovább.

 

Az elavult géppark, az alacsony kereskedelmi árak, a vállalat hagyományain kívül eső gyártmányok kényszerű termelése és a külföldi piacok igénye a finommechanikai optikai gyártmányok továbbfejlesztését és a műszaki színvonal emelését tette szükségessé. A termelés nagy arányú emelkedése a gazdaságpolitika megváltozása után, 1955-től következett be.

 

Az 50-es évek végén kialakult kedvező belpolitikai légkör, a világpolitikában fokozatosan jelentkező enyhülés 1958-tól a műszaki szakemberek részére mind széleseb körben adott lehetőségeket a világ technikai fejlődésének megismeréséhez. Abban az időben a MOM termékek belföldi piacon és külföldön is keresettek voltak. Hagyományos gyártmányaik közül elsősorban a világszínvonalon is magas műszaki színvonalat képviselő geodéziai műszerek továbbfejlesztésére összpontosítottak. A hagyományos geodéziai műszercsalád mellett a finommechanikai gyártmánystruktúra kiszélesítése érdekében különféle laboratóriumi műszerek gyártását is elkezdték.

 

A geodéziai és optikai műszergyártás továbbfejlesztése érdekében felállították az Optikai Kutató Laboratóriumot. Itt dolgozott és volt igazgató Bárány Nándor, az optikai műszerépítés nemzetközileg is elismert szakembere, aki a magyarországi felsőfokú optikai képzés egyik megteremtőjének tekinthető.

A két világháború között Bárány több világcég meghívására azok üzemét meglátogatta, termékeik előállítási módját részletesen megismerte. 1947-ben saját költségén megjelentette az Optikai műszerek elmélete és gyakorlata című könyvsorozatának első kötetét. 1949-ben Bárányt mint tényleges szolgálatot teljesítő ezredest nevezték ki az Optikai és Finommechanikai Központi Kutató Laboratórium igazgatójává.

 

A következő évek munkájának fontosságát a díjak, elismerések sokasága jelzi. 1951-ben Kossuth-díjat kapott , 1952 az Akadémia a műszaki tudományok doktorává avatta,1954 től docesként oktatott a műszaki egyetemen,1957-től pedig tanszékvezető egyetemi tanárként oktatott a Finommechanikai, Optikai Tanszéken.

 

A Magyar Optikai Műveken belül a teodolitok és szintezőműszerek gyártásával az üvegkör használata fordulópontot jelentett. Ennek eredményeként 1960-ban elindulhatott a másodperc-teodolit üzemszerű gyártása. Ugyanerre az időszakra esik e műszercsalád csúcspontját képező pörgettyüs teodolitok kifejlesztése A korszerű gyártás érdekében modern osztóműhelyt létesítettek,termelékeny optikai és mechanikai megmunkáló gépeket állítottak üzembe. 1960-as évek kezetétől a geodéziai műszerek, 1963-tól pedig giroteodolit, a KGST országok igényeinek kielégítése mellet a tőkés országokban is versenyképes volt. Magas szellemi és műszaki alkotó munkát reprezentáló giroteodolit a MOM leggazdaságosabb termékei közé tartoztak.

960-ban műszergyártás érdekében a vállalt teljes termelésének 18%-át kitévő légfék gyártást abbahagyták.

 

Egy gazdasági bizottsági határozat az optika gyártást teljes egészében a MOM-ra profilírozta, 1963-ban a kalibergyárat is a MOM-hoz csatolták.

 

1971-től rész vettek a számítástechnikai ipar meghonosítását célzó kormányprogramban is amely egy fejletebb technika megismerését tette lehetővé a MOM szakemberei részére. Az elkövetket öt év a termelésnek több mint 20 százaléka számítástechnikai eszközökből adódott.

Továbbfejlesztették a geodéziai műszercsaládot, és NDK licenc alapján a szemüveglencse gyártását is. Az új módszerekkel 50 százalékkal nőtt az üveglencse termelése. Egy amerikai licenc megvásárlása által meghonosították a műanyaglencse gyártását is. Az optikai gyártás területén széleskörben alkalmazásra került a gyémánt technika. Kidolgozták a száloptika gyártás technológiáját is, amelyért a fejlesztők 1975 -ben állami díjat kaptak.

 

Vidéken több gyáregységet létesítettek. Mátészalkán két üzemet melyekben szemüveglencse és műanyaglencse,finomoptika és vízórákat gyártottak.

Komlón olajfék, Dunaújvárosban hagyományos és digitális órákat, zalaegerszegi gyárban számítástechnikai berenezéseket, finomoptikai eszközöket gyártottak. Veszprémi kutatólaboratóriumuk a veszprémi Műszaki Egyetemmel közössen a laboratóriumi műszereknek folyamatos korszerűsítésén és fejlesztésén dolgozott.

 

A Magyar Optikai Művek Ságvári Endre Szocialista Brigádja 15 optikusból és optikaiüveg-csiszolóból álló munkaközössége prizmák,optikák készítésével, csiszolásával foglalkoztak. 1970 -es évek második felében kidolgozták a sókristály alapú hőmérséklet-megfigyelő optikai ( színanalizátor ) rendszer gyártástechnológiáját. Az így gyártott műszer alkalmas volt a magas hőmérsékletű üzemekben ( pl. kohókban ) az olvasztott vas hőmérsékletének megállapítására, ezzel csökkenteni tudták a gyártási selejt számát.

 

A gyártástechnológia kidolgozásáért megkapták a Magyar Népköztársaság Állami Díját, az indoklás szerint,a korszerű eljárások bevezetéséért, a termelőmunkában kifejtett kimagasló teljesítményeikért. A brigád 1972-1984 között számos további díjban részesült.

 

A vidéki gyáregységek 1975-ben a MOM termelésének 20%-át állították elő.

 

1990 -es rendszerváltozást követően a Magyar Optikai Művek több kisebb utódvállalatra esett szét, pedig ekkora az Eötvös-inga egyedi, kísérleti példányától a korszerű geodéziai és más műszerek gyártásáig jutott el. Ma is működő utodvállalata pl. a német érdekeltségű Schmidt & Bender Hungária Optikai Kft, amely igen jó minőségű puskatávcsövek, valamint egyébb optikai alkatrészek ( lencsék, objektívek, üvegszálak stb. ) gyártásával foglalkozik. Egy másik utód, a Geo Desy cég elsősorban geodéziai műszereket illetve azok kiegészítőit késziti.

 

Az optika gyártás módszerének elve napjainkban sem változott, de ez a munka ma még nagyobb figyelmet, szakértelmet és ügyességet kíván.

 

Forrás: Szente Péter



Legfrissebb Hírek