A fácáncsibék kibocsátásának és utónevelésének titkai (Nimród, 1978. március)
Sinkovits Miklós: A fácáncsibék kibocsátásának és utónevelésének „titkai”
A 70-es évek elejéig hazánkban is jóformán a félvad fácántenyésztés volt ismert a vadásztársaságok előtt. A félvad – vagyis a kotlóssal történő nevelés esetén nem volt gond a kibocsátott fácánok utónevelése. Ha jól választották meg a nevelőhelyet, a kotlóssal keltetett fácánok a hathetes nevelés során általában alkalmassá váltak arra, hogy a tenyésztést befejezettnek tekinthessük. Hozzászoktak a külső, környezeti és időjárási hatások szélsőségeihez, a vadászterülethez – hiszen ott nevelkedtek napos koruk óta – így alkalmassá váltak az önálló életre…a vadászat idejére biztonsággal számíthatott rájuk a vadászterület gazdája.
Az utóbbi években és jelenleg is fokozatosan változott és változik a helyzet. Az intenzív tenyésztés nagyobbrészt kiszorítja a félvad – kotlóssal történő – tenyésztést, de változik azért is, mert az intenzív elsősorban zárttéri – tenyésztésből kerül ki a nevelt fácánok többsége és kiszorul a kotlóssal történő eljárás.
A zárttéri nevelés első öt hetében teljesen zárt technológiát alkalmaztak a tenyésztési, állathigiéniai, és ökonómiai szempontok figyelembe vételével. A tenyésztési előírások alapján ezt az öthetes előnevelést követi egy kéthetes középnevelés – mely átmenet a teljes zárt tartás és a külső környezet között majd 50 napos korban a vadászterület kibocsátásra alkalmas helyén az utónevelés, kibocsátás következik, amely mintegy 2-4 hetes utógondozást jelent.
Manapság sajnos több helyen hallani, hogy megvettük a csibét, kitettük a vadászterületre és néhány nap alatt jelentős részük elhullott. Nem lehet vitás, hogy ennek oka az az ismerethiány, hogy a vásárlók, a vadásztársaságok nem tesznek különbséget a kotlós nevelésből előállított félvadfácán és a hasonló korú intenzív tenyésztésből származó fácán között.
Miután a különböző nevelési körülmények 40-50 napos korra más és más fácánt adnak, a tenyésztés technológiai különbségeinek figyelmen kívül hagyása okozza a több helyen keletkező nagyobb arányú veszteségeket.
A félvadtenyésztésben a kotlóssal történő hathetes nevelés befejeztével kész volt a munka, viszont a zárttérből értékesített és átvett hat-héthetes fácánnal utónevelési, kibocsátási teendők vannak, amelynek elmulasztása óhatatlanul elhullási veszteségekhez vezet. Ezek az elhullások nem az intenzív tenyésztés alkalmatlanságát bizonyítják, hanem azt, hogy az intenzív tenyésztésből származó fácánok utógondozását, a technológiai előírásokat a vásárlók vagy nem ismerik, vagy feleslegesnek tartják.
Ha saját tenyésztésről van szó, akkor is többször előfordul, hogy kihagyják a középnevelési fázist a tenyésztésből, ami szintén olyan törést okoz a csibe nevelésben, amely rossz eredményekhez vezethet.
Ezért az alábbiakban röviden ismertetem a legalapvetőbb tudnivalókat:
1.Akár vásárlásról, akár pedig saját tenyésztésről van szó, a szállítás módjának, a kibocsátás és az utónevelés idejének helyes megválasztása elsődlegesen fontos.
A fácáncsibéket a késő esti, éjszakai órákban kell szállítani. Fontos az is, hogy szállítás közben a madarakat huzat ne érje, ne fázzanak, és ne izzadjanak meg. A kibocsátásra alkalmas időjárást vizsgálva legalkalmasabb a beállt, száraz időjárás. Rendkívül kedvezőtlen lehet a hosszantartó esős, hűvös idő. Ilyen időben a kihelyezést el kell halasztani. Napszakot tekintve az alkonyati vagy hajnali órák a legjobbak, mert ilyenkor lehet leginkább a fácánokat együtt tartani.
2.A zárttérben intenzíven nevelt fácáncsibék kibocsátása igen nagy körültekintést igényel. Az egyik legfontosabb feladat, hogy a kibocsátás helyét jól válasszuk meg. Igyekeznünk kell olyan helyet találni, ahol a fácán egyébként is szívesen tartózkodik. A kibocsátási hely kijelölésénél figyelemmel kell lennünk arra, hogy az összefüggő nagy erdők, nádasok elszívó hatása érvényesülhessen. Legalkalmasabb helynek tekinthető, az olyan mezőgazdasági terület, ahol kisebb erdő, facsoport vagy erdőrész is együttesen kerül bekerítésre és még víz is van a fácánok részére.
A kiválasztott kibocsátási helyeket vagy fix kerítéssel kell körülvenni vagy mozgatható elemekből kell kiképezni. Célszerű méretek a 3000 fácánra számolt egy hektáros terület (100X100 méter) kialakítása. Általában nem indokolt a terület növelése, inkább több fácán kihelyezése esetén több utónevelő, kibocsátó hely létesítése a célszerű. A bekerített terület kialakítása akkor mondható ideálisnak, ha körülbelül fele-fele arányban bokros aljnövényzetű erdő- és mezőgazdasági terület – lehetőleg pillangós virágú váltja egymást.
A kibocsátó helyeken belül körkörös irányban etető utakat kell létesíteni, valamint elegendő számú itató edényről kell gondoskodni. Emellett az utónevelő kertben – kibocsátó helyen – célszerű nagyméretű féltetős etetőkről gondoskodni darabonként 300-400 fácánra számolva. A kerítésen belül hamufürdő és kavics is álljon a kibocsátott csibék rendelkezésére.
Legjobb körülbelül 50 napos csibéket kihelyezni. A csibék utónevelése a kibocsátás helyén legalább 2-3 hétig állandó felügyeletet tesz szükségessé. A felügyelet napi gondozásból, etetésből, itatásból valamint – ragadozók távoltartásából áll. Természetesen az éjszakai ügyelet sem mellőzhető.
A csibék nagy része az utónevelés első hetében a kerítésen belül marad. Az utónevelés későbbi szakaszában a fácánok fokozatosan széthúzódnak és egyre kevesebb száll vissza a bekerített helyre. Ebben az időben az etető utak meghosszabbításával szabályozhatjuk az állomány tartózkodását és segíthetjük a gyorsabb elvadulást.
Nem cél, hogy a fácánokat közvetlenül a kibocsátási hely körül tartsuk meg, mert ez az elvadulást és a röpkészséget nem segíti. A cél azonban, hogy olyan optimális területen tartsuk őket össze, amelyről eredményesen és jól levadászhatók.
Az utónevelés egy hónapja után az utónevelést befejezzük, az utónevelő kerteket felszámoljuk, a külső etetést azonban célszerű a vadászatok befejeztéig folytatni.
A kihelyezett csibék számának megfelelően az őszi-téli hónapokban egy fácánra naponta 4 dekagramm takarmányt kell szánnunk.
A kibocsátási hely környékén levő nagy mennyiségű fácán hatványozottan vonzza a szőrmés és szárnyas kártevőket. Ezért a kibocsátást megelőzően, valamint a kibocsátással egy időben rendkívül alapos munkával a minimumra kell csökkentenünk a fácánt károsító szőrmés és szárnyas kártevők számát. A kibocsátási helyen és környékén minél több láda-csapdát kell felállítanunk. A már jó előre kijelölt kibocsátó helyen és környékén nagy alapossággal kell elvégeznünk a tavaszi kotorékozást, duvad irtást. Mindezen teendők maradéktalan elvégzése nagyon fontos, hiszen nemcsak a természetes és mesterséges szaporulat előállításáról, hanem annak védelméről is gondoskodnunk kell.
Ha ez az utógondozás elmarad, nagy károk keletkezhetnek, amelyeket nem tenyésztéstechnikai hibák okoznak, hanem az ismeretek hiányossága.
Világos tehát, hogy az elmondottak sokkal több feladatot rónak a vadgazdára, mintha csak extenzíven szaporítja a fácánt. Az utóneveléssel, kibocsátással kapcsolatos feladatokat maradéktalanul el kell végeznie, mert a felsoroltak bármelyikének elmulasztása az állomány dúsítási és hasznosítási elképzelések valóra váltását meghiúsíthatja.
A gondos utónevelés és kibocsátás garantálja a fácánok megmaradását, a vadásztársaságok szórakozását, a vadászatot és a bevételt.