John Fedorka Ruger MK1 Ultralight-ja

A Shohola, Pennsylvania-ból származó vadász John Fedorka írta ezt a kedvenc puskájáról.

Számos embert ismertem meg a Bozeman, Montanaban töltött egyetemi éveim alatt a vadászat és horgászat iránti közös érdeklődés által. Az egyikük a jó barátom Matt Davis, aki egy tősgyökeres Great Falls-i fiú. Egy régi Ruger MKI Ultralight .270 Winchester-t cipelt és mindenre azzal lőtt. 508 mm-es puskacsöve volt, kiegyensúlyozása nagyszerű volt, kapacitása 5+1, és a biztosító is jó kialakítású azokhoz a gyors váratlan lövésekhez. A 130 graines Nosler lőszerekkel leterített mindent a hatalmas jávorszarvas bikától elkezdve a prérifarkasokig, köztük pedig számos ürgét is.

Akkoriban a mostanra már bezárt Yellowstone Gateway Sports-nál dolgoztam, és több száz puska volt a kezemben, régi és új egyaránt. Mégis egyből beleszerettem a Rugerbe. A puska megelevenedett a kezeimben és nagyon jó érzés volt vállhoz venni. Számos alkalommal felajánlottam Matt-nek, hogy megveszem tőle, de mindig kinevetett. Tudtam, hogy szereznem kell egy sajátot valamikor.

Évekkel később visszaköltöztem Keletre a .300 Winchester Magnumommal – nagyszerű puska a montanai nyílt terepre, de nem a legjobb választás Keleten. Saját káromon tanultam meg, amikor az első szezonban elvesztettem egy nagy bikát a nagy erdők egyikében. Az alatt az idő alatt, amíg bogarásztam a biztosítóval és vállhoz vettem a bika 50 méternyi sűrű erdőt hagyott közöttünk.

Karácsonykor jött a csoda. Az apám talált egy eredeti Ruger MK 1 .30/06-os kaliberben, rakott rá egy Leupoldot és berakta a fa alá. 25 éves lehettem akkoriban, de ismét kisgyereknek éreztem magam. Azóta a különleges Karácsony óta minden szezonban imádom a puskámat. Ránézek és az apám és a főiskolás barátom jutnak eszembe, meg az, hogy milyen jól szórakoztam velük. Most már egy új családi örökség, amin van néhány jól megérdemelt horpadás és karcolás, valamint kilőttem vele számos szarvast és prérifarkast. És talán valamikor egy medvét is fogok.