A késélezés törvényei – 2. rész

A késélezés az egyik legfontosabb munkálat, ha késünket jó állapotban akarjuk tartani. Az előző részben a fenőkőről írtunk és arról, hogy az élezés maga egy folyamat, amin végig kell haladnunk a késünkkel (vagy bármely más eszközzel), ha kiváló vágófelületet szeretnénk kapni. Nézzük milyen eszköz érhető még el a durva élezéshez!

Gyémántporos – drága, de megéri

A gyémántporos élezőkről először is azt kell elmondanunk, hogy bár megkérik az árukat, ez általában meg is éri, ugyanis ezek minőségi élezők. Bár a tudomány iszonyatos sebességgel halad, és e téren is nagy áttöréseket jelentettek be az utóbbi években, a köztudomás szerint még mindig a gyémánt a legkeményebb anyag. Mindenesetre nem meglepő, hogy jó élező bálik belőle. Könnyebben tisztíthatók és ráadásul még ellenállóbbak is a fenőköveknél, így előszeretettel használják őket, még magas áruk mellett is.

Többféle méretben és többféle felületi érdességgel kaphatók, s bár szettet nem igazán szokás beszerezni belőle, kettő talán még megéri. Általában azt szokták javasolni, hogy a legdurvábbat és a legfinomabbat vegyük meg. A durva gyémántporos élezők szinte bármilyen eszközön hatást érnek el – a durvább felülettel eltávolíthatjuk a felesleget, a finomabbal pedig készre csiszolhatjuk késünk élét.
Fontos még megemlíteni a méretet, mert bár bőséggel van választék, van egy jó tanácsom. Ne vegyünk túlzottan kisméretű gyémántporos élezőket. Egy gyufás skatulya méretű élező semmire nem elég, hiszen nagy valószínűséggel elfárad a kezünk mire a művelet végére érünk. Fontos itt is megjegyeznünk, hogy a csiszolás folyamatába beletartoznak az előmunkálatok is, illetve mindenképpen ki szerettünk volna térni ara is, hogy a gyémántporos élezők sem vetik meg a vizet, s időnként az élezés közben le kell állítani a munkát, hogy meglocsoljuk picit a gyémántporos levegőt.

Scroll to Top
HUF
  • HUF
  • EUR