dr. Mátrai (Izrael) Gábor: A muflon (Ovis musimon)

Rendszertanilag a muflon a juhfélék (Ovis) családjához, az eurázsiai juh fajhoz tartozik. Hímjét kosnak, nőstényét anyajuhnak vagy jerkének, szaporulatát báránynak nevezzük. A muflon színe nyáron különböző árnyalatú vörösesbarna, télen sötétebb barnába, feketébe hajló. A has tájék, a lábak belső oldala, térdtől lefelé, az orr-rész és a végbélnyílás körül szürkésfehér szőrökkel fedett. A kos gerince mentén sötétebb barna, fekete sáv húzódik. Általában télen a nyak alsó részét az álltól kiindulva hosszabb, sötétebb szőr fedi, amit sörénynek nevezünk. Oldalán rendszerint világosabb, jellegzetes nyeregfoltok láthatók, de a hazai muflon kosok 6-8 százaléka nyereg nélküli. Beltenyésztés hatására különböző testtájakon a természetestől elütő fehér, fehéres szürke elszíneződés található, vagy a körmök világosak, sárgásak. a muflon április végén és október elején vedlik.
A kos élősúlya 25-45 kg, a jerkéé 18-30 kg. Érzékszervei kiválóak. A csapatból rendszerint valamelyik öreg jerke kimagasló helyen áll és őrködik. Veszély esetén pisszenő hanggal jelez, riasztva a csapatot.
Üzekedése október-november hónapra esik. Az erős kosnak több jerkéből álló háreme van, amelynek birtoklásáért meg is verekszik. Az összeugró kosok vadászszívet dobogtató szarvcsattogása messzire hallik az őszi erdőben. A vemhességi idő fél év, a jerkék március végén, áprilisban bárányoznak. Gyakori az ikerbárány. A kosbárányoknak már az első évében nő a szarvuk, a jerke a második, a kos a harmadik őszön ivarérett. A muflonállomány csak lassan terjeszkedik. Ezzel magyarázható szigetszerű előfordulásuk. Télen általában nagyobb a mozgási köre. A magasabb helyekről lejönnek az alacsonyabb hó állású völgyekbe, hegyaljakba, az erdővel határos mezőgazdasági területekre. A hó elolvadása után, tavasz elején, visszahúzódnak a zavartalanabb összefüggő erdőségekbe – a szaporodási helyekre.
Táplálkozás szempontjából igénytelenebb a többi nagyvadnál. Az erdészeti kultúrákban csak elenyésző kárt okoz a rügyek, hajtások lerágásával és kéreghántással.
A muflon kos trófeája a szarv, amit vadásznyelven csigának nevezünk. A jerkék kis százalékánál is nő a szarvkezdemény, amit a szakemberek genetikai szempontból kedvezőnek ítélnek. A muflon hazánkban nem őshonos. Először a Zempléni h3egységbe telepítették 1901-ben a mai szlovákiai Ghymesről, ide 1868-ban Korzikáról és Szardíniáról került. Az 1990-es években Ghymesről több alkalommal vásároltak a füzérradványi és fehérvárcsurgói vadaskertek részére, 1910-ben pedig Korzikáról hoztak Füzérradványba vérfelfrissítés céljából muflonokat. Ezekből a telepítésekből származik a magyarországi állomány.
1944-ben a hazai állomány már 2000 darabra tehető, de a második világháború pusztításai következtében számuk kb. 100 darabra csökkent. A védelem és a szakszerű gazdálkodás következtében ma mintegy 4300 darab a muflonállomány, amelynek zöme a Zemplén, Bükk, Mátra, Pilis, Vértes, Gerecse hegységekben és a budai hegyvidéken él. 1966-1970 között újabb telepítésre került sor a Bakonyba, Börzsönybe, Vértesbe.
A vadgazdálkodás távlati célkitűzései szerint a muflont 5700 darabra (törzsállomány+szaporulat) kívánjuk emelni. A muflon elterjedésének szélesítésével gazdálkodik hazánk vadállománya, bővülnek a vadászati lehetőségek. Ez a faj nem él olyan rejtett életmódot, mint a többi nagyvad, táplálkozásbiológiájánál fogva nappal is mozog. Az embertől kevésbé fél, így az erdőben járva nagy a valószínűsége a muflonnal való találkozásnak.