A pehely, a fátyol és a bárány, avagy a magas szintű felhők fajtái
A pehelyfelhő (Cirrus)
A különálló, magas szintű felhőt, amit fehér rostok vagy keskeny sávok alkotnak, pehelyfelhőnek nevezzük. Ennek szerkezete fonalas, amit apró jégkristályok alkotnak. Megjelenésük rettentő változatos, vastagságuk a 100 métertől egészen a néhány kilométerig terjedhet. Összesen hat altípusa van, amelyeket azok megjelenése alapján különböztethetünk meg.
A fátyolfelhő (Cirrostratus)
A fátyolfelhő az égbolt egészét, vagy legalábbis a nagy részét befedi. Magas szintű rétegfelhő, áttetsző színű, általában szálas szerkezetű. A megvastagodása hózáporokat hozhat létre, ami az elpárolgás miatt nem éri el a talajt. A fokozatos, egyre erőteljesebb megjelenése a magas légkör nedvességtartalmára utal. Két altípusa van. Az egyik a cirrostratus fibratus, amelynek alakjára a szél által kialakított szálas forma jellemző. A másik a cirrostratus nebulosis, ami egy ködszerű fátyolfelhő, és részei nem elkülöníthetőek.
A bárányfelhő (Cirroscumulus)
A bárányfelhő egy vékony fehér színű felhő, amelyet különálló vagy egybeolvadó apró gomolyok – más néven pamacsok – alkotnak. Ezek a magasságban fokozódó nedvesség hatására alakulnak ki, és akár több száz négyzetkilométeren is lefedhetik az eget. Két altípusa van. Az egyik a cirrocumulus undulatus, ami a hullámrendszert vagy rendszereket mutató bárányfelhő. A másik a cirrocumulus castellanus, amelynek megjelenésére az apró tornyocskák kialakulása jellemző.
