Ha már megvan az irány, alkalmazzunk szélellenzőt a hátunk mögött, ami ha nem perforált fa, vagy műanyag, hatékony lesz. Primitív megoldásnak hangzik, de beválik. A farkasokat ma már egy elektronikus hívóberendezéssel szokták csalogatni, ami nagyon hasznos szerkezet, de jóval többet kell érteni hozzá, mintsem bekapcsolni és kikapcsolni azt. A farkasok elindulnak a jel irányába, keresni kezdik a forrást, azonban mindvégig nagyon résen vannak. Ezért ha látjuk, hogy az állat már közel van, kapcsoljuk ki a gépet, hiszen a farkas minden lépését egy nagyon alapos körültekintés követi, ami éppen elég ahhoz, hogy észrevegyen bennünket és akkor vége a türelemjátéknak, s a farkasnak hűlt helye lesz. Mindenképpen használjunk kétlábú állványt, hiszen az idő jelentős részét hason fekve fogjuk tölteni, s magát a lövést is így kell leadnunk. Egyébként esély sincs a sikerre. A prérifarkas tiszteletre méltóan nehéz préda: kiváló a szaglása, a hallása és a látása is (bár fekete-fehéren lát, a mozgást azonnal kiszúrja), emellett okos és óvatos állat. Éppen ezen tulajdonságai miatt olyan értékes dolog a vadász számára, ha sikerül elejtenie egyet közülük. Ha valaki közülünk az Egyesült Államokban jár, s esélye nyílik egy túra keretein belül prérifarkasra vadásznia, még véletlenül se hagyja ki a lehetőséget, de legalábbis, nézze meg, hogyan vadásznak az USA-ban!