A rozsdamentes acél atyja – 3. rész

Az előző részben ismét francia és német térfélen ment a passzolgatás, hogy végül az angolokhoz kerüljön a labda, pontosabban a rozsdamentes acél. Kalandos története során tehát sok kézen haladt át, míg végül Harry Bearley-hez került, aki tökélyre fejlesztette, s akit azóta a rozsdamentes acél atyjaként tartunk számon. Nézzük, mit kell tudnunk róla!

Harry Bearley és a rozsdamentes acél

Harry Bearley az angliai Sheffieldben született 1871-ben. 1908-ban a Brown Firth Laboratories vezető kutatója lett. 1912-ben azt a feladatot kapta egy iparostól, hogy valamilyen módon tolja ki a puskacsövek élettartamát, mert azok nagyon hamar erodálódtak és váltak használhatatlanná. Bearley tehát nekilátott egy erodálódással (és nem korrodálódással) szemben ellenálló anyag kifejlesztésének. Érthető okokból acél és króm ötvözetekkel kezdett kísérletezni. A kutatás során Bearley több ötvözetet is készített, 6 százalékostól egészen 15 százalékos krómtartalomig, eltérő széntartalommal.

1913. augusztus 13. 

Ez bizony egy nevezetes nap, hiszen a mai ismeretink alapján Harry Bearley ezen a napon készítette el az első ötvözetet, amit ma rozsdamentes acélnak nevezünk. Ez 12,8 százalék krómot és 0,24 százalék szenet tartalmazott. A felfedezés konkrét körülményeit máig homály fedi. Nem tudjuk biztosan mi történt. Kedvelt törtnet volt, hogy Bearley nagy tűzzel dobálta el a szerinte sikertelen ötvözeteket, mígnem a hulladék halomban megpillantott egy acéldarabot, ami nem indult rozsdásodásnak. Ha ebben nem is lehetünk biztosak, mégis szórakoztató a gondolat, hogy egy ilyen jelentős, a mindennapi életünket behálózó felfedezést efféle véletlennek köszönhetjük.

Bárhogy legyen is, a rozsdamentes acél azóta életünk meghatározó részévé vált. Nemcsak kedvenc késeink készülnek ebből az anyagból, de számtalan konyhai és más egyéb eszköz is. Életünk szinte elképzelhetetlen lenne nélküle.

Scroll to Top
HUF
  • HUF
  • EUR