A szarvasagancs kifőzése
Legtöbbször napokat, heteket, gyakran hónapokat, sőt olykor éveket szánunk egy-egy különösen kívánatos vad elejtésére. Ha ez végre sikerült, akkor szánjuk még rá türelmesen azt a néhány órát, amely a szemet –lelket gyönyörködtető trófea szakszerű kikészítéséhez szükséges! Ehhez segítségül ajánljuk Szidnai László: Trófeák kikészítése és bírálata című könyvét, amely 1978-ban jelent meg a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában. Könyvesboltokban még itt-ott kapható, antikváriumokban is előfordul. Ebben a kötetben minden megtalálható, amit a trófeák kikészítéséről tudni kell. Különféle főzési, fehérítési eljárásokat ismerünk, képeink segítségével egy-egy módszert ismertetünk.
Első dolgunk a fej levágása, amihez se fejszét, se fűrészt nem használhatunk. Éles késsel a nyakszirtnél kiindulva, kétoldalt lefelé körülvágjuk a nyak bőrét, átvágjuk az izmokat, majd egy csavarással leválasztjuk a fejet a nyakcsigolyákról. Ha a testtől külön szállítjuk a fejet, akkor az agancsot nem érheti sérülés. A legtöbb trófeát ért sérülés a kíméletlen, figyelmetlen szállításból ered! A leválasztott koponyát nem szabad napokig bőrben hagyni, mert a bealvadt vér sötétre foltosítja a koponyacsontot, , amit aztán csak nehezen vagy egyáltalán nem sikerül kifehéríteni. Ha nincs időnk azonnal megkezdeni a főzést, akkor legalább nyúzzuk meg a fejet. Kampós dróttal szedjük ki az agyvelőt, mert az főzés közben rendkívül erősen zsírosítja a homlokcsontot. Ezután állítsuk a koponyát tiszta, hideg vízbe, úgy, hogy a rózsát is ellepje a víz. 5-8 óránként cseréljük a vizet – így egy-két napig károsodás nélkül eltartható a koponya. A bőr és izom lefejtésénél vigyázzunk, hogy a kés élével ne érintsük a csontot (1. kép), mert az később meglátszik.
Az agancsot hideg vízben kezdjük el főzni. A főzés közben a keletkező habot folyamatosan szedjük le, az elforrt vizet pótoljuk, de vigyázzunk arra, hogy az csak a rózsatöveket lepje el. A vizet csak egész lassú forrásban tartsuk. Ezzel azt érjük el, hogy a rózsákat nem szennyezi be az erősen forró víz dobálta zsiradék. Gyorsabb és könnyebb a főzés, ha az állkapcsot leválasztva, külön főzzük. Fontos a főzőedény megválasztása. Legmegfelelőbb az üst. Könnyen beszerezhető és nem nagyon drága. De „üstház” is kell hozzá – amint az a 2. számú képen is látható. Mert ha szabad tűz fölé akasztjuk csupán az üstöt, a felcsapó lángok bekormozzák az agancsszárakat, és a korom soha többé nem jön le!
A főzési időt sajnos pontosan nem lehet megadni. Minden fejnek más-más időre van szüksége: függ ez a kortól, az izomzat letisztításának mértékétől stb…Itt mindenek előtt a tapasztalat ad segítséget. Természetesen, ha lassú tűzön türelmesen főzünk, közben gyakran megnézzük, hogy az izmok, inak felpuhultak-e, akkor nem tehetünk kárt a koponyában. Ha a homlokcsont csonthártyáját éles késsel óvatosan megkarcoljuk, és az szétnyílik, hagyjuk abba a további főzést. Az izomzat és a hús már eltávolítható a koponyáról – bár nem válik le könnyen. De ha tovább főzzük, amíg az izmok könnyen leválnak, akkor a koponya varratainak kötőanyagát is szétfőzzük, és legelőször ilyenkor az orrcsont válik le. A főzés után azonnal fogjunk a letisztításhoz. Ilyenkor a legkönnyebb, amikor még a főtt inak és a hús nem száradtak rá a koponyára (3. sz. kép).
Rendkívül fontos a belső orrsövény, az orrporc és a két oldalán elhelyezkedő rostacsontok kivésése! A letisztított koponyát azután bőséges hideg vízben mossuk le. Az agancs mosásához gyökér súrolókefét használjunk, amely a szennyeződéseket a legjobban eltávolítja, de az agancs természetes színét nem változtatja meg (4. sz. kép).
Trófeánk tisztára mosva, készen áll: ezután fogjunk a kifehérítéshez. A jól kifőzött koponyánál is érdemes ezt elvégezni, bár a szakszerűen kifőzött trófea koponyacsontja is szép, tiszta „csontszínű”, ha a napon jól kiszárítottuk. Sokan nem kedvelik a „kifehérített” koponyacsontot, mert kissé „mesterséges” – viszont a hidrogánperoxiddal nem kezelt trófea koponyarésze gyakorta hamarosan megsárgul. A fehérítési eljárás egyszerű és olcsó. A nedves koponyára kívül-belül tiszta vagy bécsifehér porral sűrű, tejfölszerű péppé kevert 33 százalékos hidrogénperoxidot (H2O2) kenünk (gyógyszertárakban, háztartási boltokban kapható) és ezt 10-15 óráig rajta hagyjuk. Ezután a trófeát erős vízsugárral alaposan megmossuk és napon szárítjuk (5. sz. kép).