dr. Koltai László (MÉM állategészségügyi főfelügyelő): A trichinellózisról

1980. február közepén, csaknem egy időben, az ország két különböző pontján emberi trichinellás megbetegedésekről kaptunk hírt. Mindkét esetben a megbetegedések oka elejtett vaddisznó húsának a fogyasztása volt.
Az első esetben egy vadász Pest megyében vaddisznó húsból amelyhez házi sertéshúst is kevert – kolbászt készített. A véglegesen még le nem zárt adatok szerint ettől a kolbásztól Pest és Fejér megyékben több mint 40 ember – családtagok, barátok – betegedtek meg.
Néhány nappal később hasonló eset történt Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, ahol szintén vaddisznó húsból készítettek kolbászt, s emiatt Borsod- Abaúj- Zemplén és Heves megyében – ismét csaknem végleges adatok szerint – több mint 20 ember került kórházba.
A trichinella spiralis nevű parazita a fonálférgek csoportjába tartozik. Mindössze 1-2 milliméter hosszúságú, s az esetek többségében nyugalmi állapotban, betokolódva, a vadon élő húsevők izomzatában található. Ha fertőzött és elhullott állat húsából egy másik állat fogyaszt, az izmokban lévő tokokból az emésztőnedvek hatására a trichinella lárvák szabaddá válnak és abban az állatban, amely a fertőzött húst fogyasztotta, vándorolni kezdenek. Először a nyirokcsomókba, onnan a nyirokérrendszerbe, a véráramba, majd az „új gazda” izomzatába kerülnek, ahol rövid újabb vándorlás után betokolódnak. Ezek a tokok, amelyek később el is meszesednek rendkívül ellenállók, s ezekez belül a lárvák akár 20-40 évig is életben maradhatnak. Ez tehát annyit jelent, hogy az az állat, amelyik egyszer életében trichinella lárvákkal fertőződött, az élő lárvákat az élete végéig hordozza, és az egész életében, sőt még az elhullása után is, veszélyt jelenthet környezetére.
A fentiekből következik, hogy elsősorban a húsevők a trichinella hordozók. Külföldi statisztikák szerint a rókák az NSZK egyes tartományaiban 3,6-17 százalékban, Svájcban 10,3-42,3 százalékban, Lengyelországban 19,7 százalékban, Svédországban 26-43 százalékban trichinella hordozók. Magyarországon Kotlán vizsgálta a fertőzöttséget. Rókában és borzban talált is, de a gyakoriság mértékét nem közölte. Azonban az, hogy Magyarországon trichinellás megbetegedések csak nem minden évben előfordulnak, arra mutat, hogy ez a fertőzöttség bizonyos területeken nálunk is előfordul. A vaddisznó, amely a hazai emberi megbetegedéseket okozni szokta, mindenevő állat, s így természetes, hogy a húsevők tetemeit fogyasztva, maga is fertőződhet.
A trichinellás megbetegedés mind az emberen, mind az állaton azonos tünetekkel jár. Bélgyulladás, láz, hasmenés, hányás, hasi fájdalmak, később izomfájdalmak, esetleg nyelési, rágási és légzési nehézségek, s végül gyors kondíciócsökkenés következik. Ha a fogyasztott húsban kevés trichinella volt, vagy csak kevés húst fogyasztottak, a fenti tünetek enyhébb formában jelentkeznek. Súlyos fertőzés esetén a tünetek is súlyosak, és – sajnos – már arra is volt eset, hogy a betegség halállal végződött.
A védekezés nehézsége, hogy a trichinellózis ritka betegség, és a tünetei sem jellegzetesek. Ilyen tünetek más egyéb betegségeknél is lehetnek, amelyek szinte köznapiak. Ennek következtében a vizsgáló orvosnak jó diagnosztának kell lennie, hogy a trichinnelózisra is gondoljon. További nehézség, hogy a fertőzött hús fogyasztása után a lárvák tövidesen vándorolni kezdenek, és a fetőződéstől számított 21-24 nap múlva az „új gazdában” már be is tokolódnak, s ilyen állapotban gyógyszerekkel már nem pusztíthatók el. Azon múlik tehát sokszor a beteg élete, hogy az őt vizsgáló orvos gondol-e trichinellózisra, s ha igen, azonnal gyógykezel-e, amikor a vándorló lárvák gyógyszerekkel még elpusztíthatók. Ezért kell tehát hasonló tünetek észlelése esetén orvoshoz menni, s ott a megbetegedés valamennyi feltehető okát elmondani.
Mi a jellemző erre a betegségre, mit kell tenni az elkerülése érdekében, mit mondanak a jogszabályok a védekezésről?
Magyarországon a trichinellás megbetegedések egyik legfőbb forrása az elejtett vaddisznó húsának a fogyasztása.
A hús főzése vagy sütése következtében az izomban lévő trichinellák biztosan elpusztulnak. Ehhez 60 C fokos hőmérséklet minimum 10 perces behatása kell. Nagyobb darab húsok főzése vagy sütése során gondolni kell arra, hogy ezt a hőfokot a hús legbelső részeiben is el kell érni tehát a sütés vagy a főzés idejét a hús nagyságával arányosan emelni kell.
Vadon élő állatból származó nyers húst vagy húskészítményt (például kolbászt) nem szabad fogyasztani. Ha ez elkerülhetetlen, a húst előzetesen trichinella lárvák szempontjából meg kell vizsgáltatni.
A 270-280 napig tartó hűtés a trichinella lárvát nem pusztítja el. Erre csak 300 nap fölötti hűtésnél lehet számítani. Mélyhűtésnél -15 C fokon a trichinellák 20 nap alatt pusztulnak el.
A hús sózása, pácolása és füstölése az izom trichinelláknak ártalmatlanná tételére kevéssé felel meg, bár a hős vagy húskészítmény neme szerint alkalmazott más és más eljárásokkal sikerült az izom trichinellákat ártalmatlanná tenni (Nemeséri 1954).
Amennyiben az elmúlt évtizedek megbetegedési statisztikáját értékeljük, kiderül, hogy a trichinellás megbetegedések mindig ugyanazokon a területeken szoktak előfordulni. Ezeket nevezzük endémiás területeknek. A legtöbb megbetegedést Hajdú-Bihar megyéből jelentették. Ritkább, de még ismétlődő Borsod-Abaúj-Zemplén és Fejér megyékben, s szórványos Veszprém, Heves, Nógrád, Szabolcs és Pest megyékben. A felsorolt területeken tehát(állati eredetű élelmiszer-nyersanyagok, félkész és késztermékek higiéniai szabályzata). Ez a szabályzat pontosan megfogalmazza: mit értünk köz- és mit magán fogyasztáson.
A Szabályzat 2. §. /4/ pontja szerint „A hús közfogyasztásán a forgalomba hozott, valamint a magánháztartások körén kívül – fizetés ellenében, járandóság fejében vagy ingyenesen – kiszolgáltatott hús fogyasztását kell érteni. A szabályzat 2. §. /5/ pontja szerint „A hús magánfogyasztásán kizárólag saját háztartása céljára történő, házi vágásból származó hús fogyasztását kell érteni”.
Az idézetekből világos, hogy ha valaki a lőtt vad húsából saját háztartásán kívül barátilag szétoszt, kóstolót ad, ez közfogyasztásnak számít!
A közfogyasztással kapcsolatban a szabályzat 1. §. /1/. ontja a következőképpen rendelkezik:
„Húsvizsgálat a közfogyasztás céljából levágásra kerülő, továbbá minden kényszervágott állatnak levágás előtt és után történő állatorvosi vizsgálata. A húsvizsgálat kötelező.”
Nem vitás tehát, hogy minden húst, amit szét akarunk osztani, el akarjuk ajándékozni vagy kóstolót akarunk belőle küldeni, előzetesen meg kell vizsgáltatni.
A szabályzat 1. §. /2/. pontja úgy rendelkezik, hogy a kötelező húsvizsgálatot hatósági állatorvosnak kell végeznie.
Húsvizsgálatot a megyei vagy a fővárosi állategészségügyi állomásokon, az e célra kijelölt és felszerelt laboratóriumokban, egyes igen veszélyeztetett területeken a trichinella mikroszkóppal felszerelt körzeti állatorvosnál lehet elvégezni.
A szabályzat 19. §. /3/. pontja a következőket mondja: „Vadhúst közfogyasztásra kerülő töltelékes áruvá feldolgozni vagy bármilyen közfogyasztásra kerülő töltelékes áru anyagához felhasználni nem szabad.”
Felvetődhet még egy olyan gondolat is, hogy mit csináljon az, aki a saját háztartásán kívül nem ad a húsból, s így a szabályzat szerint a magánfogyasztás kategóriájába kerül. Kétségtelen, hogy ebben az esetben nincs olyan előírás, amely értelmében a húst előzetesen meg kellene vizsgáltatnia. Ha azonban a vadász a vaddisznót az endémás területen ejtette el,jól teszi, ha a maga és családja egészségének érdekében a húst megnézeti.