dr. Szilágyi Virgil: A vadászlövészetről

A vadászok legrégibb versenyszerű szórakozása az élőgalamb lövészet volt. Kétségtelen, hogy a legközelebb állt a vadászathoz, hiszen felreppenő élő célra lőttek 22-33 méter távolságból. Egy 50 méter sugarú félkörben épült félméteres kerítésen belül kellett a galambnak leesni. A kerítésen kívül került galamb hibának számított.
A versenyzők részére kijelölt legkisebb távolságtól 22 méterre félkör alakban egymástól 5 méterre öt kalickában helyezték el a galambokat és ezeknek a kalickáknak egyike nyílt ki a lövő vezényszavára.
A galambra két lövést lehetett leadni. A versenyző csak utólag tudta meg, hogy melyik kalickából sorsolta ki magának a lelövendő galambot. A versenyszám nehézsége abban állott, hogy hibátlan sorozatot kellett elérni, egy hibával – a bajnokság kivételével – a résztvevő kiesett a versenyből.
A legtöbb országban ezt a versenyformát megszüntették, s a már élő galambra kizárólag a spanyolok és olaszok lőnek.
Ezután következett Bogardus erdész találmánya, a mesterséges célokra való lőgyakorlatok őse, a kérészéletű üveggolyó-lövészet. Csakhamar kiment a divatból, mert a célokat túl könnyű volt eltalálni.
Albert Preuss találmánya, az agyaggalambokat kihajító gép gyökeres változást hozott a vadászlövészetben. Az agyaggalamb-lövészet – mai nevén a trap – rohamos gyorsasággal terjedt el. Ez a szám már komoly sportot jelentett. Az 1900-as párizsi olimpia versenyszámai között már szerepelt az agyaggalamb lövészet.
Hazánkban ez a sportág csak az első világháború után honosodott meg és a margitszigeti pálya megépítésével indult fejlődésnek, sajnos csak csekély létszámú versenyzőgárdával. Ennek ellenére hamarosan már magyar olimpiai bajnok is akadt Dr. Halasy Gyula személyében, aki az 1924-es párizsi olimpián 100-ból 98 találattal bajnokságot nyert.
Egy világraszóló siker mindig fellendítően hat az adott sportágra. Így történt ennél a sportágnál is. A magyar csapat szerény reményekkel utazott 1929-ben Stockholmba, de világbajnokként tért haza! E versenyen nyerte dr. Lumniczer Sándor első egyéni világbajnokságát, amelyet 1933-ban és 1939-ben megismételt. Ezekben az években alakult ki az agyaggalamblövő „aranycsapat”, amelynek tagjait tíz éven át sikert sikerre halmoztak. Öt egyéni, három csapat-világbajnokság, több Európa-bajnokság, számos nemzetközi győzelem fémjelzi diadalútjukat.
A második világháború után újra kellett kezdeni mindent, rendkívül mostoha körülmények között. Az ideiglenes és kezdetleges lóversenytéri és soroksári pályák után ismét a Margitsziget hozott fellendülést. Ismét bebizonyosodott, hogy elsődleges feladat a technikai előfeltételek megteremtése.
Az 1955-ös bukaresti Európa-bajnokságról ezüstéremmel tért vissza traplövő csapatunk. A francia, majd az osztrák nemzetközi bajnokság megnyerése után – különböző okokból – hullámvölgy következett. Junior csapatunk londoni Európa-bajnoki győzelme és az azóta elért eredmények jelzik e sportág újbóli fellendülését.
A skeet-lövészet nem tekinthet vissza ilyen tekintélyes múltra. Amerikában alakult ki hosszas kísérletezés után mai formájában, 1926-ban. Hazánkban az első pálya 1960-ban épült, melyet a MAVOSZ irányítása mellett továbbiak felépítése követett. Jelenleg a két legismertebb a Magyar Honvédelmi Szövetség által épített és kezelésében lévő budaörsi és margitszigeti skeet – korong lőtérkombinát. Érthetően egy közelmúltban meghonosított sportlövő versenyszámban nem várható azonnal nemzetközi siker, annál inkább örvendetes a tavalyi Európa-bajnokságon elért ezüstérem.
Vadászaink túlnyomó többsége sörétes fegyverrel apróvadra vadászik. Természetszerűleg lőkészségük elsajátításához azoknak a vadászlövő versenyszámoknak gyakorlására van szükség, amelyeknél a speciális versenypuskákon kívül saját fegyverüket is használhatják. Kétségtelen, e célra legjobban a skeet és a trap felel meg.
Fontosnak tartom, hogy a skeet- és traplövészet alapvető jellegzetességeit, a közöttük fennálló különbségeket, illetve azonosságokat ismertessem. Megegyeznek például a céltárgyban (a korong azonos méretű, átmérője 11 centiméter, 25-28,5 milliméter magas és 100-110 gramm súlyú, tömegű). Azonos a használt fegyver kalibere: 12-es. Megegyezik a söréttöltet: 32 grammnál több nem lehet. próbalövés egyik számban sincs Mindkét versenyszámot szabad ég alatt lövik.
Az olimpiákat és nagy nemzetközi versenyeket a skeet-nél és a tarpnál 200 korongra rendezik.
Lássuk az eltéréseket:

Skeet:

A puska agya csípőt érinti;
A magas és az alacsony toronyból mindig ugyanazt a két korongot dobják;
A korongra egy lövés tehető;
A vezényszótól 3 másodpercen belül dobják a korongot;
A kijelölt lőállásoktól az optimális távolság 7,5 métertől 22-23 méterig terjed.

Trap:
A puska vállnál a korong indításának pillanatában;
Az 5 méter széles öt lőállás mindegyike előtt 3 különböző irányba dobó gép, tehát 15 féle változat (200 korongnál félidőben gépállítás, összesen 30 variáció);
A korongra szabad duplázni;
A korszerű „Fonopull” gépeknél azonnal;
A 15 méterre lévő kidobó állásból különböző szögben távolodó korongokra lőnek.

A lőtávolság különbözőségéből eredően más és más szórásképű és csőhosszú versenypuskákat használnak. Mind a trapnál, mind a skeetnél a technikai előfeltételek, a lőtér, a puska, a töltény megvannak. Komoly lendületet jelentett a traplövészetre a Nitrokémia Ipartelepek által épített, 1968-ban felavatott korszerű fűzfői pálya, megteremtve az egészséges, sportszerű vetélkedés alapját.
Meg kell állapítani, hogy a vadászaton történő sörétlövés előiskolájának a skeet felel meg a legjobban. Minden irányból kell lőni a korongokra, csakúgy, mint a vadászaton repülő vadra.
Nemcsak az apróvad vadászoknak nyílik alkalmuk a lőtechnika elsajátítására. A téli vaddisznóhajtások előiskolájának kitűnően megfelel a futóvad-lövészet. E harmadik vadászlövő számot 50 méteres távolságról lövik kisöblű (22-es kal.) puskával. A 10 méter széles nyiladékon a célt jelentő vaddisznót ábrázoló tábla a lassú futásnál 5 másodperc, a gyorsnál 2,5 másodperc alatt ér át. A disznó lapockájára 10 körös céltábla került, a kör alakú tábla átmérője 366 milliméter, a 10-es 60 milliméter.
A futóvadlövő versenyszám ugyancsak hosszú és változatos múltra tekinthet vissza. Olimpiai versenyszámként szerepelt már az 1900-as párizsi olimpián. Akkoriban és egészen a közelmúltig 100 méter távolságra, futószarvas céltáblára lőtték. Nálunk az 1950-es években vezették be. Az 1955-ös bukaresti Eurpóba-bajnokságon az egyetlen aranyérmet a futószarvas versenyben értük el, csapatunk pedig második lett.
A rendkívüli költséges volta miatt tért át a Nemzetközi Szövetség az 50 méteres futódisznó versenyszámra. A nemzetközi versenyeken két számot rendeznek: 60 lövéseset és 40 lövéseset. Az előbbinél külön lövik a lassú sorozatokat (egy 20 és egy 10 lövéseset) és a gyorsakat (ugyancsak egy 20 és egy 10 lövéseset) A 40 lövéses vegyes futamoknál a versenyző nem tudja, hogy lassú vagy gyors futamot kap. Minden sorozat előtt próbalövésre van lehetőség.
A sporttörténeti teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a két világháború között létezett nálunk is a Marczibányi téren futóvad lövészet kisöbű puskával 75 méter távolságra. Osztrák szomszédaink is rendeznek ilyen feltételű versenyt 1929-ben Baden bei Wienben. A Maczibányi téri pályát 1936-ban megszüntették, holott többen síkraszálltak a futóvadpályák fenntartása mellett, hangoztatván, hogy a mozgó célokra való versenyzés temperamentumunknak jobban megfelel.
A lőtechnika elsajátítása mellett vérévé válik a vadásznak néhány hasznos, sőt fontos szokás, tulajdonság. Például: a reflexek felgyorsulása, a reakcióidőnek lerövidülése. Ugyancsak nagy jelentőségű, hogy fejlessze koncentrálási képességét, ami a versenynél éppúgy fontos, mint a vadászatnál.
A lőfegyverrel való bánásmódnál elengedhetetlen fegyelmezettséget és önuralmat lényegesen rövidebb idő alatt sajátítja el az a vadász, aki rendszeresen vesz részt edzéseken a versenyeken.
Jelenleg a Magyar Sportlövő Szövetség és a Magyar Vadászok Országos Szövetsége foglalkozik a vadászlövészet irányításával a trappal és a furóvaddal a Sportlövő Szövetség, a skeettel minkettő. A MAVOSZ arra törekszik, hogy minél több vadász tanuljon meg jól lőni, a Sportlövő Szövetség célja olyan versenyzők kinevelése, akik az erős nemzetközi mezőnyben méltóan képviselik hazánk színeit.
A trap, a skeet, a futóvadlövés olimpiai pontszerző versenyszám, nem közömbös tehát országos érdekből, hogy hány lövőnk éri el a nemzetközi színvonalat. A két szövetség törekvése nem ellenkezik egymással. Minél több vadászt tudunk megnyerni a vadászlövő számok gyakorlására, annál nagyobb a valószínűsége egy-egy tehetség feltűnésének. A nemzetközi sikerek viszont nagy vonzerőt gyakorolnak ifjúságunkra.