Simkó Imre: Csodatöltény?

A Remington gyár egy golyóstöltény újdonságot fejlesztett ki a .31-06 és a .30-30-as Winchester kaliberben, amelyeknél az „accelerátor”, azaz „gyorsított” jelölés utal a különleges tulajdonságokra. Az ismertető szerint a füst nélküli lőpor feltalálása óta a legforradalmibb találmány. A történeti hűség kedvéért azonban meg kell jegyezni, hogy a poroszok már 1841-ben kifejlesztették és használták az elvét. Természetesen a technika akkori fejlettségi szintje nem tette lehetővé, hogy a mai töltények teljesítményét megközelítsék.
Tekintettel arra, hogy nálunk elsősorban a .30-06-os kaliber tarthat érdeklődésre számot, a továbbiakban ezt a valóban érdekes lőszerfajtát ismertetjük.

Technikai adatok:
A töltény: .30-06-os Springfield „Accelerátor” (.30-06/224) 7,62/ 5,6X63.
Lövedéke teljes köpenye, 3,56 gramm, 5,7 milliméter átmérőjű, amely egy műanyag házba van ágyazva és ez hat helyen be van vágva. Ezek ujjakként fogják körül a lövedéket. A műanyag ház nagy szilárdságú anyagból készült, amely biztosítja a lövedék számára a kellően stabil helyzetet – a lőporgázok hatására – a csőben megtett út alatt. Ez a műanyag köpeny képviseli az eredeti kaliber átmérőjét és ez adja a nagy keresztmetszeti terhelést a csőben a kisebb átmérőjű lövedék számára. A lövedéknek – az eredetinél kisebb tömege – azonos mennyiségű lőporgáz mellett gyorsabban hagyhatja el a fegyver csövét, azaz nagyobb a kezdősebessége.
Mindezek az eddigiektől eltérő, különlegesen lapos és hosszú röppályát eredményeznek. Ez feleslegessé teszi a vadász számára, hogy az adott távolságon a röppályából adódó célpont áthelyezésen töprengjen. Vagyis azonos irányzékállással nagyobb távolságra is tud eredményes lövést tenni. Azt is mondhatjuk, hogy a lövedék a csőben a nagy kaliberek által nyújtott kedvező belső ballisztikai tulajdonságokkal rendelkezik, a cső elhagyása után pedig, nagy teljesítményű, kis kaliberű lövedékként viselkedik.
Hogyan „alakul át” kis kaliberű lövedékké?
A csőtorkolat elhagyása után a huzagolás hatására, a forgó mozgás okozta centrifugális erő következtében, a műanyag ház ujjai a bevágások mentén kipattannak, és a megnövekedett légellenállás hatására leválnak a fémlövedékről, amely a már elért nagy sebességgel és jóval kisebb légellenállással repül tovább.
Ez a leválás a csőtorkolat elhagyása után körülbelül 0,3 milliszekundum után következik be, ez idő alatt a lövedék mintegy 36 centiméteres utat tesz meg. A műanyag burok a kis tömege és nagy légellenállása miatt gyorsan elveszti hatalmas induló sebességét és 15-20 méteres távolságon belül a földre esik. Hasonló jelenségnek lehetünk tanúi a tollas labda megütésekor, illetve a sörétes fegyverből kilőtt fojtás viselkedésekor.
Nagy a különbség a gáznyomás hatására jelentkező hátralökő erőben is, nem „rúg” akkorát, mert gáznyomása csak mintegy fele a normál .30-06-osnak.
Az összehasonlító táblázat szerint a sebességbeli különbség a szembetűnő. Látható, hogy az accelerátor sebessége körülbelül 500 yardnál (457 méter) lesz egyenlő az eredeti lövedék sebességével, és ezután egyre nagyobb hátrányba kerül. Kis tömegénél fogva gyorsan elveszti energiáját, és lényegesen hamarabb a földbe csapódik. Ez azt jelenti, hogy veszélyessége sokkal kisebb távolságon szűnik meg, mint a hagyományos lövedéké. Sík vidéken ideális őzlövő töltény lehetne, de ezt még a jövőben a gyakorlatnak is bizonyítania kellene.
Mindezek mellett – ha tárgyilagosak akarunk maradni – az egyes kedvező tulajdonságokat nem lehet a többitől elkülönítve vizsgálni. Figyelembe kell venni a lövedék munkavégző képességének, valamint a lövedékszórás nagyságának alakulását. Hogyan reagál az időjárás változásaira? A lőtávolság változásával hogyan változik a repülési idő? Utoljára, de nem utolsósorban függ a fegyvertől is, mert egyebek között a rövidebb cső rontja, a hosszabb cső javítja a gyárilag megadott értékeket.
Mindezekből arra lehet következtetni, hogy amíg nem nyílik lehetőség a lőszerhez belőtt irányzék, illetőleg külön fegyvertávcső beállítására, addig keserves élményeknek nézhet elébe, aki ezzel a tölténnyel lő. A legjobb megoldásnak azt tartom, ha külön erre a töltényre belőtt távcsövet használ a lövő. Semmiképpen nem tartom jónak azt, ha a céltávcső állító tárcsáján megjelölve különböző lőszereknek belövési helyeit, az alkalomnak megfelelően csavargatja valaki. Ez előbb-utóbb azt eredményezi, hogy egyik töltényre sem lesz alkalmas.