A – nem tévedés – 100 négyzetkilométeres területen, mely ma már valódi rezervátumnak minősül, mintegy 177 példány éli boldog hétköznapjait, nem törődve a ténnyel, hogy a legóvatosabb becslések szerint sem volna jellemző, hogy akár egyetlen példány is átvészeljen egy keményebb észak-németországi telet. A struccnál kisebb, de szintén repülésre képtelen madárfaj első példányai egy nem messze lévő parkból szöktek ki, majd a környékbeliek és a tudósok legnagyobb meglepetésére rövidesen elszaporodtak és birtokba vették a területet. Már a Német Környezetvédelmi Minisztérium is foglalkozik a nandukkal. Először is bejelentették, hogy ez az egyetlen ismert populáció Európa ezen területén, majd szóba került annak kérdésköre is, hogy  a természetes ellenség hiányában folyamatosan szaporodó faj akár még komoly gondot is okozhat a bioszférában, amit természetesen megengedhetetlen. Igaz ugyanis, hogy néhány bátrabb rókát, vagy sast leszámítva nincs nincs ellensége a nandunak Ratzeburger vidékén, s a vehemensebb ragadozók is kizárólag a fészkeket fosztogatják időnként, a kifejlett példányokkal egész egyszerűen nem tudnak mit kezdeni. Igen, többeknek is megfordult már a fejében, hogy engedélyezni kellene a nanduvadászatot Németországban (valljuk be, ez egy kissé különösen hangzik), ám a minisztérium egyetlen komoly indokkal sikeresen elvetette a gondolatot. Tudniillik a nandu természetes élőhelyén, Dél-Amerikában a kihalás szélén áll, így a világ egyetlen pontján sem megengedhető a vadászata.