Emlékek a múltból 1.
Minden vadász számára – legyen ma akármennyire ismert is – volt olyan idő, amikor a szarvas még csak egy álom, és nem valóság volt. Talán hosszú évek keresése vagy éppen egyetlen szerencsés pillanat kellett ahhoz, hogy ez megváltozzon. Mindenesetre a legtöbbeknek hatalmas élmény az első találkozás. Íme most néhány izgalmas visszaemlékezés.
Ron Spomer – A vadon szava
A történet régen történt, az 1960-as években, Dél-Dakotában. Akkoriban nem volt sok mindenünk, de volt egy remek családunk, földjeink, csirkéink, kukoricánk és mindig Elvis szólt a rádióban.
Ekkortájt a fiúk legjobb barátja a képzelet volt. Én magam is sokszor barangoltam az afrikai dzsungelekben és Kentucky vadonjában. A házilag gyártott íjakkal mindenre vadásztunk, az antiloptól elkezdve egészen az elefántig és a jegesmedvéig. De az igazi nagyvad, amit életünkben láthattunk, az mindössze a tehén volt.
Mindez egy júliusi napon változott meg, amikor Frieda nagynéném kitárta az ajtót és hangosan kiáltozni kezdett: „Szarvas, szarvas!”. Mi kirohantunk, és három gyönyörű szarvast pillantottunk meg, ahogy méltóságteljesen átvágtak a területen. Olyan volt, mintha búcsút intettek volna. De számomra ez nem a búcsú pillanata volt, hanem a köszöntésé. Ezek az állatok akkor magukkal ragadtak engem, hívtak, hogy kövessem őket. És nekik köszönhetően jutottam el egy olyan helyre, ahol soha azelőtt nem jártam, és ahonnan soha nem szeretnék visszatérni.
Gary Giudice – Tisztelgés a zászlónak
Egy kicsi cserkészfiú közösséghez tartoztam Arkansasban, még az 1960-as években. Az egyik havi találkozónk alkalmával a vezetőnk késve, roppant izgatottan érkezett meg. A szokásos programmal mit sem törődve hívott minket, hogy kövessük, mert egy meglepetést szeretne mutatni nekünk. Végül az Ozark National Forest-ben kötöttünk ki, egy gyönyörű tisztáson. A vezetőnk néhány szarvas nyomot mutatott nekünk.
Igazából nem tudtunk mit mondani, mert addig a pillanatig egyikünk sem látott még nyomokat – főleg nem szarvasét. Néhányaknak ez egy jelentéktelen esemény volt, de számomra ez volt a kezdete egy életen át tartó megszállottságnak. Az édesapámmal sokszor visszatértünk még erre a helyre, és végre az egyik reggel megláthattam egy szarvast. Szótlanul néztük azt a nemes állatot. Azóta megannyi vadat láttam már, de egyik találkozás sem volt rám olyan hatással, mint az első.