Emlékek a múltból 2.
Minden vadász számára – legyen ma akármennyire ismert is – volt olyan idő, amikor a szarvas még csak egy álom, és nem valóság volt. Talán hosszú évek keresése vagy éppen egyetlen szerencsés pillanat kellett ahhoz, hogy ez megváltozzon. Mindenesetre a legtöbbeknek hatalmas élmény az első találkozás. Íme néhány izgalmas visszaemlékezés.
Michael Babcock – Munkaszünet
A vadászat igen korán ragadott magával. Az apám nem volt vadász, éppen ezért eléggé meglepett, amikor egyik reggel felébresztett – „Gyere, menjünk szarvast keresni!”. Épp nem kellett dolgoznia – mert sztrájkoltak a munkahelyén –, úgyhogy rengeteg ideje volt. Végül elindultunk azon a hideg novemberi napon, és egy facsoport tövében gyönyörű szarvas nyomokat találtunk, így hát továbbhaladtunk. Egy 14 éves fiú számára a sűrű erdő rendkívül varázslatos – legalábbis számomra nagyszerű élmény volt ott járni. De nem volt időm a csodálkozásra, mert az apám sürgetett, „Gyere gyorsan, itt egy hatalmas szarvas!”. Végül én is megláttam az állatot, amelynek rendkívül gyönyörű agancs koronázta a fejét. Szótlanul néztük, majd visszatértünk az autóhoz. A novemberi égbolt még ma is rengetegszer juttatja eszembe ezt az első találkozást, amely megváltoztatta az életemet.
Ryan Kirby – A megszállottság
A nagypapám, Ron Kirby farmer volt. Nagy platós autót vezetett, halászott és szarvasra vadászott. Az első szarvas idény Hancock County-ban, Illinois Államban – ahol a családom négy generációja nőtt fel – 1962-ben volt. Ekkor a nagypapám 32 éves volt. Volt egy baráti társaságuk, akikkel együtt vadásztak korábban, de az idény első napja nem ment túl jól nekik. Ellenben az utolsó napon ez az öt fős csoport megölt valamit. Az izgalmas vadászat végén elejtettek egy szarvast – és mindenki tudta, hogy a nagypapám lövése végzett vele. Ez volt az első elejtett vad a városban. Egy évvel később a szüleim megvették a földet a papától, és két fiút neveltek fel. Így már három generáció tanulhatta meg a vadászat mesterségét a farmon – többek között én is.
