Emlékek a múltból 7.
Minden vadász számára – legyen ma akármennyire ismert is – volt olyan idő, amikor a szarvas még csak egy álom, és nem valóság volt. Talán hosszú évek keresése vagy éppen egyetlen szerencsés pillanat kellett ahhoz, hogy ez megváltozzon. Mindenesetre a legtöbbeknek hatalmas élmény az első találkozás. Íme most néhány izgalmas visszaemlékezés.
Russel Graves – A másik Texas
Amikor elkezdtem vadászni a ’80-as években, a texasi szarvas populáció Hill County-ban és Dél-Texasban koncentrálódott. Az én otthonomat, Fannint, lényegében elkerülték a szarvasok, csupán egy nagyon kis terület létezett, ahol néha előfordultak. Az idősebb bátyám és én rengetegszer próbáltunk elejteni szarvast, de összesen hat szezonra volt szükség ahhoz, hogy egyáltalán megpillantsunk egyet. Az 1987-es év telének első napja volt, amikor megláttam egy szarvas nyomot az otthonunk mellett. A következő nyáron egy kisebb csoporttal is találkozhattam a területünkön, és ősszel eldöntöttük, hogy vadászni indulunk. Erre készülve építettem egy magas vadászlest. Az 1988-as szezon első hetében ejtettem el az első zsákmányomat erről a helyről. Egy nappal később az apám ugyanonnan lőtte le a sajátját. Azóta megannyi szarvast lőttünk a régi vadászlesről.
Jack Reneau – Paul nagybácsi
Visszaemlékezve azt hiszem Paul nagybácsi volt a mentorom és az első vadász, akit ismertem. Ő tanított meg, hogy hogyan másszak hegyre, hogyan különböztessem meg a különböző vadak kedvelt táplálékait, és hogyan olvassam az állatok nyomait. Mindig szarvasra akartam vadászni a nagybátyámmal, de egészen addig kellett várnom, amíg haza nem tértem Vietnámból – és ez 1968-ban volt, amikor 21 éves voltam. Ezen az őszön Paul meghívott vadászni. Vele és az idősebb bátyjával indultunk útnak az Allegheny Nemzeti Parkba. Ez a terület mintegy 100 mérföldre volt az otthonunktól, de mégis ez számított a legközelebbi helynek, ahol vadászni lehetett. Az idény utolsó napjáig nem látunk vadat. Aznap Paul kedvetlenül kijelentette, hogy ő nem megy sehova, mert havazik; a testvére pedig nem érezte jól magát. Mivel én nem ítéltem annyira rossznak az időjárást, elindultam egyedül a fegyveremmel. Rövid időn belül néhány igen friss nyomra akadtam. Követni kezdtem őket, amikor egy hangra lettem figyelmes a hátam mögött. Kis időbe telt, mire rájöttem, hogy egy szarvas rohan felém. A pillanat töredéke alatt cselekedtem, és elejtettem életem első zsákmányát.