Azonban annak, aki csak felfelé, a sötét fenyők csúcsa, vagy az erőteljes bükkfák koronája felé tekint, nem árt a lába alá néznie, nehogy tüskebokorba lépjen. Hallottad már hogy a milétoszi filozófus, Thalész hogyan tette nevetségessé magát? Hobbiszerűen csillagászkodott, és az egyik ilyen alkalommal olyannyira belemerült a csillagok bámulásába, hogy beleesett egy gödörbe. Nem kis okot adva ezzel a trák cselédek jóízű nevetésére… Bár manapság már kicsi az esély arra, hogy a német erdőkben trák cselédekkel találkozzon az ember. Ám nem árt vigyázni…

Még mindig ott vannak a kocák, a szarvasok, vagy a gímszarvasok. Talán még a számtalan kis- és mikro-organizmusnak is volna kedve szórakozni. Ne feledjük a baktériumokat, gombákat, algákat, fonálférgeket és atkákat, puhatestűeket, ászkarákokat, bogarakat, lárvákat, rovarokat és férgeket. Végtére is, egyetlen maroknyi erdőtalaj csak úgy hemzseg a növényi és állati szervezetektől. Micsoda kacajkórus lenne ez!

De jó is volna ezt hallgatni! De sajnos ezeknek a lényeknek már nincs okuk a nevetgélésre. A talaj pusztulása elindult. Az erdő alulról, a talaj felől indulva csendesen, de megdöbbentően gyorsan haldoklik.