Hogyan lehetséges, hogy az állatok felnevelik az elhagyott gyereket a vadonban?
Számtalan olyan történet kering – és nem csupán a különféle legendáriumokra érdemes gondolni – , amelyek olyan esetekről számolnak be, amikor túrázók, vagy vadászok gyerekekre bukkannak az erdő mélyén, akik minden szempontból úgy viselkednek, mint az állatok, s jól láthatóan ott élnek a természetben.
Alighanem az egyik legnagyobb rejtélyről van szó, amit valójában már a rómaiak óta próbálunk megfejteni, mindez idáig sikertelenül.
Maugli históriája a leghíresebb történet, s ugyan Rudiard Kipling kitalált regényhőséről van szó, ennek ellenére tény, hogy Kipling egy olyan lehetséges esetet dolgozott fel, amelynek számtalan példáját ismerjük a történelemből. Az 1900-as évek elején például találtak egy testvérpárt, akiket bizonyítottan majmok neveltek fel, s akik maguk is majomként élték az életüket az erdőben. Így kerültek egy expedíció tagjainak segítségével a civilizációba, egész pontosan Londonba.
A tíz év körüli lány néhány hónappal a megtalálásukat követően meghalt, a szintén tíz év körüli fiú azonban életben maradt. Nagyon komoly munkával, évek alatt sikerült megtanítani a WC használatra, illetve idővel képes volt megérteni az emberi szót, de beszélni sosem sikerült megtanítani.
Felmerül a kérdés, hogy mégis hogy kerülnek ezek a gyerekek időről időre, nyilvánvalóan csecsemőként a természetbe, s hogyan lehetséges az, hogy zsákmány helyett befogadottá válnak.
Az első kérdésre könnyű válaszolni: a legtöbbször bizony magukra hagyják őket szüleik, míg néhány ritka esetben az is előfordul, hogy az állatok rabolják el őket, de ez utóbbi szituáció annyira ritka, hogy az esetek 1%-át sem tenné ki, ha esetleg statisztikát szeretnénk készíteni. Az más kérdés, hogy a szülők nyilvánvalóan gyakran ezt állítják.
Arra azonban nincs valódi magyarázat, hogy az vadállatok milyen okból döntenek úgy, hogy befogadják és felnevelik a csecsemőket. Valószínűleg sosem derülhet ki a válasz, hiszen etikai és emberi okokból teljességgel lehetetlen a vizsgálat.
