Idén 55 éve halt meg Ernest Hemingway
Vagy ahogyan kis képzavarral élve, a realitások talajáról elrugaszkodva fogalmazhatnánk: idén lenne 117 éves a világ egyik leghíresebb írója. Hemingway, aki önmaga is olyan volt, akárha valamelyik regényéből, vagy novellájából bukkant volna elő, a szép nyakkendőkben és különféle sálakban matinézó és interjúkat adó pályatársaival ellentétben jobban szeretett bokszolni és vadászni. A századforduló előtt egyetlen évvel, Oak Parkban született író már 17 évesen riporter és újságíró volt egy kansasi lapnál, majd önkéntesként megjárta az olasz frontot is, ahol súlyos sebet kapott, s részben ennek hozományaképpen erősen rászokott az italra is, eleinte, hogy csillapítsa fájdalmait, s elnyomja mindazt, amivel szembesülni volt kénytelen a háborúban.
Nagy munkái mellett rangos szerepet kapnak vadásznaplói és a főként afrikai vadászattal foglalkozó, vagy azt tematikailag beépítő alkotásai. Ez utóbbiak egyik gyöngyszeme a Kilimandzsáró hava. Vadásznaplóinak alapja (ilyen munka a híres Az afrikai vadásznapló is) műfaji tekintetben a riport. Ezt tartotta a legalkalmasabbnak ahhoz, hogy sikerrel tudja papírra vinni mindazt, amit a legfontosabbnak érez vadászútjai során: az emberi kapcsolatokat, a férfiasságot és az életigenlést, szemben az Európában ekkoriban divatozó kései egzisztencializmussal. Hemingway kapcsán ugyanakkor tévedés felületességet és kidolgozatlanságot, „faragatlanságot” emlegetni, bár kritikusainak egy része gyakran vágott az író fejéhez hasonló vádakat. Írásaiban az igazán lényeges dolgok rendre a felszín alatt maradnak. Egy látszólag tesztoszterontól átitatott vadásznovella szembeötlő, első olvasata mögött, vagy alatt (ahogyan tetszik) számtalan réteg található még, nem véletlen, hogy az író értő olvasói és kritikusai jéghegyként tekintenek Hemingway írásművészetére. Ami la felszínen látszik, az csupán a jéghegy csúcsa. A lényeg a felszín alatt rejtőzik. Az író 1961-ben halt meg. Vadászpuskájával lett öngyilkos dolgozószobájában egy máig ismeretlen orvosi diagnózis hatására. Ernest Hemingway mindmáig az az író, akit a vadászok ugyanúgy szívesen olvasnak világszerte, mint a modern szépirodalom szerelmesei. Ez pedig nem lehet véletlen.