Precíziós nagytávolságú lövészethez tanácsok hogy jobb vadász váljon Önből
Mesterlövész iskola 4.rész
Ha van művészetnek számító része a nagytávolságú lövészetnek, az bizony a szél felmérése. Van néhány hasznos aranyszabály, melyek segítenek abban, hogy megfigyeljük környezetünkben a szél erejét.
A szél felbecslése
Ha megfigyeljük, hogy a körülöttünk található növényzet mennyire mozog, jól megbecsülhetjük a szélsebességet, és sokszor a szél irányát is. Hasznos lehet az is, ha a káprázatot figyeljük. A káprázatot akkor láthatjuk, ha a hő visszaverődik a fénysugarakról és így optikai csalódást hoz létre. Ezt jól használhatjuk, hogy megállapítsuk, 25 km/óra alatti-e a szél sebessége, mivel efelett nem jön létre a jelenség. Ahhoz, hogy megfelelően meghatározhassuk a becsapódás helyét, pontosan kell meghatároznunk a szél sebességét és irányát is. A széleltolást mindig “teljes értékű” állapotban adják meg, ami azt jelenti, hogy a szél a célpontra 90 fokos szögben fúj. Minél inkább a lövész rálátásának irányával párhuzamosan fúj a szél, annál kevésbé módosítja majd a golyó röppályáját. (Ha a szél bármely irányból 45 fokban fúj, az körülbelül 3/4-értékű szélnek felel meg, tehát ha a teljes érték 10 centiméteres eltolást jelentene, az ebben az esetben 7,5 centiméter.) Ha igazán profi lövészek akarunk lenni, sokat kell gyakorolni ezt – a szél meghatározásának készsége ebben alapvető fontosságú.
A távolsági lövészet etikája
Még ha megvan is a képességünk ahhoz, hogy ezer méteres távolságból találjunk el célpontokat, lőhetünk-e nagyvadra ilyen távolságról? A válasz nem, több okból is. A nagytávolságú lövészet nagyszerű szórakozás, mivel minden egyes lövés egy megoldandó feladvány, s a feladvány bonyolultsága exponenciálisan növekszik a távolsággal. Ilyen nagy távolságon számításba kell vennünk a légköri nyomást, a relatív páratartalmat, a magasságot és már tényezőket is – és akkor a széleltolás beszámításáról még nem is beszéltünk. Ott van persze a célpont kiszámíthatatlansága is. Ilyen távolságon a lövedéknek egy másodpercnél is több időbe telhet, mire célba ér – ennyi idő alatt pedig a célpont könnyen elmozdulhat, ami miatt a legpontosabban kiszámított lövés is borzalmas sebekhez vezető tévesztést okozhat.
Távolságbecslés
Szintén katasztrofális eredményekhez vezethet a távolságbecslésben elkövetett legkisebb hiba is. Vegyük csak sok fiatal vadász kedvenc fegyverét, a .338 Lapuát. 8-900 méteren a puskából kilőtt 250 grains-es lövedék több mint 140 centimétert esik, ami nem sok mozgásteret enged, ha egy szarvast a megfelelő helyen akarunk eltalálni. Nagy távolságon nem csak a lövedék röppályája esik, de kevésbé halálosak is lesznek, így még a jól elhelyezett lövések is rizikóssá válnak. Ha sokat veszítenek lendületükből, a golyók kevésbé hatékonyan nyílnak szét, és anélkül keresztülhatolhatnak a célponton, hogy a remélt sebesülést okoznák. A vadásznak szent kötelessége prédáját minél gyorsabban és biztosabban elejtenie, és ha ez nem biztosított, nem élünk a lehetőséggel. Egy vadász nem attól lesz igazán jó, hogy hatalmas távolságokról is képes célba találni, hanem attól, hogy képes a lehető legközelebb lopózni prédájához, elég közel ahhoz, hogy etikusan ölhesse meg.
Milyen messzire lőhetünk? Mi tehát a maximum távolság? Erre nincs biztos válasz, de ha már képesek vagyunk 400 méterre vagy távolabb lőni, elkezdhetjük feltenni magunknak a nehezebb kérdéseket. Legalábbis a lövedék esését figyelembe kell vennünk, és ezután még egy sor, a távolsággal egyre növekvő számú változót. A lényeg annyi, hogy nagyvadat sohasem szabad a céllövés gyakorlására használni.
Pásztázás
A pásztázás trükkje az, hogy tudatos, nyugalmas tempóban végezzük. Ha kiválasztunk egy pontot, járassuk körbe a távcsövet lassan a környékén, alaposan felmérve azt. Vegyünk szemügyre a környéken mindent, a körök pedig, melyeket a távcsővel teszünk, legyenek átfedésben, hogy a lencsék szélének torzítása miatt ne hagyjunk ki semmit. Így nagyobb eséllyel vehetjük észre a megbúvó vadat. Váljon a szokásunkká, hogy az állat egyes részei után is kutatunk – a szimmetrikus fület, a fej, az agancs fehéres csillogása, néha az egész test helyett csak ennyit láthatunk a vadból. Ha figyelünk ezekre, több prédát találhatunk.
