A szalonkavadászat egy gyönyörű vadászati forma. A szalonkáknak nincsenek fák vagy bokrok, amelyeket pajzsként használhatnának, de van magasságuk. Villámgyorsan szállnak az égbe, miután pillangóként cikcakkban szelik át a mezőt.

Kellemes a legelésző tehenek közötti réteken, a tajtékosok és a lefolyócsatornák között sétálni. Csendesen sétálnak, mert a csicsókáknak jó a látásuk, és egyesek szerint a földön keresztül is megérzik a közeledő veszélyt.

Óvatosan sétálsz, előre fürkészve, hogy észrevegyél egy gyors emelkedőt, és ha egy csibészes csókhang kíséri, biztos lehetsz benne, hogy egy szalonka elszállt. Gyors szárnycsapásokkal kerüli el az üldöző golyórajokat, amelyek a kék messzeségben veszítenek erejükből.

Sok gyakorlott vadász vakarta már a fejét, miután egy ilyen szerény madár legyőzte.

Ahogy minden egyes lépést megteszel a réten, hallod a zsebedben az üres töltények egyre erősödő csörgését, ami emlékeztet arra, hogy milyen nehéz ez a vadászat.

A gázlómadarak vadászata vadregényes tájon zajló vadászat, ahol a vadásznak keményen meg kell dolgoznia a jutalomért.

Azok, akik szeretnek szalonkára vagy fakopáncsra vadászni, elsősorban olyan vadászok, akik élvezik azt az élőhelyet, amelyet ezek a madarak kedvelnek. Ha alkalmanként egy-egy madarat is zsákmányolhat, akkor teljes a boldogság.

Nem minden kutya szereti az apportírozást, de ez is egy olyan madár, amellyel nehéz tapasztalatot szerezni! Akár spánieleket, akár pointereket használunk a vadászat ezen formáihoz, mindegyiknek megvan a maga varázsa, de a legfontosabb, hogy a kutyákat használjuk. Egyetlen vadászati napot sem lehet jobban eltölteni, mint a kutyával, és a gázlómadárvadászat nem sok vadásznak való egyszerre. Vadász és kutya – talán két-három jó barát együtt -, de nincs kiabálás és ordítás, csak a kutya szorgos orrának hangja – és ha szerencsénk van – egy-egy fürt vagy fa mögül a szárnyak halk dobogása.