Schmidt Egon: Vadmacska

Külsejében a feketével mintázott „cirmos” szürke házi macskához hasonlít, de annál jóval termetesebb. Farka viszonylag rövid, vaskos, fekete gyűrűkkel díszített. Vége teljesen fekete. A kifejlett állat súlya általában 7-9, de kivételesen 14-18 kilogramm is lehet.
A vadmacska Európa középső és déli tájainak nagy részén, ezen kívül a Kaukázusban, Elő-Ázsiában India északnyugati feléig honos. Hazánkban főleg a középhegységekben és a Tisza ártéri erdeiben honos. Különösen kedveli a déli fekvésű, helyenként tisztásokkal tarkított erdőket, ahol sziklás részek és öreg, odvas fák is vannak.
A vadmacska a párosodási időt kivéve magányosan él, ennek megfelelően minden egyes példánynak külön vadászterülete van, amelynek nagysága azonban a helyi adottságoktól függően erősen változó. A részletes vizsgálatok e téren még hiányoznak. A Kárpátokban az egyes példányok területét körülbelül 50 hektárra teszik. Bár a vadmacska rendkívül ragaszkodik területéhez, a párzási időben néha igen nagy távolságokat bejár. Előfordul ilyenkor, hogy több mint száz kilométerre távolodnak el megszokott tanyájuktól.
A vadmacska elsősorban az alkonyati és az éjszakai órákban mozog, akkor jár zsákmány után. Ennek ellenére korántsem tekinthető kifejezetten éjszakai állatnak, sőt ahol nem zavarják, különösen a reggeli és délelőtti órákban hosszasan sütkérezik. A nappalt egyébként alkalmas sziklaüregben, róka vagy borz elhagyott barlangjában, esetleg tág szájú faodúban tölti. A nyári hónapokban a sok bolha miatt azonban gyakran a szabadban húzza meg magát.