Az egyik nap gyönyörű napsütéssel és tágas kilátással. A következő napot köd, köd vagy enyhe eső zárja be. Néhány nap zord. Olyan érzés, mintha a természet megpróbálna ellökni magától, és azt mondaná, hogy menjen haza a melegbe, az ételhez és a kávéhoz. Vannak napok, amelyek bővelkednek a vadásznak szánt zsákmányban: gémek, lapátos récék, tőkés récék, aranysasok, tőkés récék, fehérszárnyú ludak, rózsaszínlábú ludak, szürke gémek és még sokan mások. És vannak napok, amikor a tenger üresnek tűnik. A madarak a szárazföld belsejébe húzódtak, a sekély vizű nedves rétekre, a mocsarakba vagy a sarki öbölbe. Az ember nemcsak attól válik függővé, hogy kint van ebben a természeti környezetben, hanem attól is, hogy szemtanúja lehet annak, ahogyan az napok során változik. Átalakul és alkalmazkodik, és ugyanezt követeli a vadásztól is, aki nem tudja elkerülni, hogy a természet szigorú parancsaitól és szeszélyeitől függően ne ragadja el a melankólia vagy a jókedv. A halászok és mások, akik ezt a környezetet járják, ahol a levegőben a só illata terjeng, szintén ismerik ezeket a hangulatokat. Az embereket az idők során mindig is vonzotta a felfedezés utáni vágy. Mi van a túloldalon? Kolumbusz és a többi tengerész is így indult – a felfedezés iránti kíváncsisággal. Megnyugtató lehet mozdulatlanul feküdni egy uszályon, és érezni, ahogy a hullámok nyugodtan csobognak az oldalához, a tekintetünket a fenékre szegezve, várva, hogy meghalljuk a kacsaszárnyak dobogását… Más napokon megázik az ember, és teljesen el van ázva. Sok kaland kezdődött itt, a valóságban és a könyvekben egyaránt. Van ideje álmodozni uszályvadászként – egészen addig, amíg meg nem lep egy kis madárraj, amely készségesen bedől a csaliknak.