A harcművészeti stílusok eredete
A városi túlélés eszközeinek választéka rendkívül széles. Ennek ellenére manapság egyre többen döntenek inkább az egyes harcművészetek mellett. Az elsajátított fogások és gyakorlatok önbizalmat adnak mindenkinek, így könnyebben kivédik az esetleges támadásokat. Azonban a harcművészetek középpontjában nem a küzdelem áll. Sokkal fontosabb annak kultúrája és eredete.
A szellemiség
Az egyes harcművészeti ágak hátterében nagyon sokszor spirituális és szellemi rendszer áll. Ezekben nem a harc a fontos, hanem az önmegvalósítás, nem a támadáson van a hangsúly, hanem a védekezésen. A harcművészet a küzdősporttal ellentétben nem versenyszerű sport, hanem – ahogy a neve is mutatja – a harc művészi „megalkotása”. A háttérben meghúzódó szellemi és spirituális háttér miatt minden harcművészet esetében rettentő fontos annak eredete. Ma a legismertebb stílus a távol-keleti, de egyes elképzelések szerint ennek kialakulása az indiai harcművészeteknek köszönhető.
Az ősi harcművészet
Az indiai harcművészetek kialakulásáról az ősi hindu legendák árulkodnak. Ezek között találhatjuk az isteni eredetű harcosok, Mahábhárata, Rámajana és Bhagavad-gítá bemutatását is. Ezekből kiderül, hogy az ősi harcosok az erény és a becsület elveit képviselték, és minden esetben eszerint cselekedtek. Éppen ezért csakis olyan emberek kerülhettek a harcosok rendjébe, akik az egész életükben az erények útját járták. Az indiai harcművészetek tehát isteni eredetre, és az erények hangsúlyozására vezethetőek vissza. Ehhez hasonló „elemeket” találhatunk a kínai stílusban is.
A Távol-Kelet stílusa
A kínai harcművészetetekre már az i.e. 5. században tettek utalásokat. A Tavasz és ősz krónikájában a pusztakezes küzdelemről, valamint a kemény és a lágy technikákról is szó esett. A mondák szerint azonban a harcművészet létrejötte 4000 évvel ezelőttre, a Hszia-dinasztia idejére tehető. A legenda szerint a Sárga Császár az égből jött le, hogy rendet teremtsen a földön, és lakhatóvá tegye az emberek számára. Neki rengeteg csodás tettet tulajdonítottak. Az egyik elbeszélés szerint az uralkodása idején támadt a világra Chih Yu, egy kígyó testű, bika fejű szörnyeteg. Az óriási küzdelem során végül a Sárga Császár győzedelmeskedett, aki így megteremtette a kínai kung-fu művészetét. Mind a két stílus eredetmondája bizonyítja, hogy a harcművészet többet jelent a puszta harcnál. Ennek során mindig az erényeket szem előtt tartva kell küzdeni. Az ősi harcok az idők során elterjedtek, és kialakultak a ma is létező irányzatok. A következő írásainkban részletesen kitérünk egy-egy harcművészet bemutatására, amelyek remek „eszközei” lehetnek a városi túlélésnek.
