A legfontosabb szabályok, ha kint ragadunk a semmiben
Függetlenül attól, hogy milyen környezetben kerülünk olyan helyzetbe, ahol az életünk múlik a higgadtságunkon és a mentális felkészültségünkön, van néhány alapszabály, amelyeket mindenképpen be kell tartanunk ahhoz, hogy egyben hazajussunk.
Érdemes tudatosnak lenni, hiszen nem más a tét, mint az életünk…
Minden túraboltban elmondják, s talán némileg már unjuk is hallgatni, hogy milyen fontos a lábbeli, ha túrázni megyünk, s hogy minden körülményre a megfelelő bakancsot érdemes megválasztanunk, különben könnyedén igen masszív szenvedéssé alakulhat az eleinte jó ötletnek bizonyul túrázás.
Nem megyünk a Rám-szakadékba magashegyi bakancsba, amiképpen a Magas-Tátrába sem indulunk el edzőcipőben. Ezek alapszabályok.
Ha azonban kritikussá válik a helyzet, nem túlzás kijelenteni, hogy a lábbelin igen jelentős százalékban múlik, hogy élve kikerülünk-e az adott szituációból. Jeges környezetben meleg bakancsra van szükség, amelynek talpa a lehető legkevésbé
A másik leglényegesebb dolog, mely nélkül őrültség bárhová is útnak indulni, nem más, mint egy jó bicska, vagy kés. Igaz ugyan, hogy kőből és egyéb talált eszközökből is készíthetünk szép lassan éles, viszonylag használható vágóeszközt, de már említésre is került a kulcsszó: az idő. Ha nincs élelem, fáradtak vagyunk, s bár tudnánk, mi volna a teendő egy késsel, amit most kényszerülünk rendkívüli lassúsággal elkészíteni, minden fennmaradó energiánk erre a projektre fog elmenni.
A harmadik eszköz talán viccesen hathat első olvasatra, pedig a modern kor egyik leghasznosabb találmányáról van szó. Szemeteszsák. Legalább ötvenféle módon mentheti meg az életünket, mert vízhatlan és viszonylag erős, könnyen formálható anyag. Készülhet belőle hálózsák, esőkabát, tető, ételtartó, de csak még egy példaképpen, akár arra is jó lehet, hogy felfújva azt, az úszni nem tudók átjuthassanak segítségével egy folyó túlpartjára.