A lepel és a párna, avagy a középmagas felhők fajtái
A felhőkről szóló cikksorozatunkban részletesen bemutatjuk a különböző fajtákat, kitérve azok szerkezetére és alakjára. Előző írásunkban a magas szintű fajtákról, a pehely-, a fátyol- és a bárány felhőkről, valamint ezek különböző változatairól volt szó. Ma a középmagas felhőkkel folytatjuk a bemutatást. A középmagas felhők alapja 2000 és 6000 méter között található. Ezek a felhők vegyes halmazállapotúak, jégkristályokból és vízcseppekből állnak. Összesen két fajtáját különböztetjük meg, de az altostratusnak és az altocumulusnak további altípusai is vannak.
A középmagas rétegfelhő
A lepelfelhő (altostratus – As) barázdált, sávos vagy teljesen egységes formában is megjelenhet, színe szürkés vagy kékes. Kiterjedése igen nagy, az égboltot részben vagy egészében beborítja. A felhő egyes részei igen vékonyak, rajtuk keresztül a nap és a hold elmosódottan látszik.
Kialakulása során egy nagy légtömeg az időjárási front hatására megemelkedik és kondenzálódik. Megjelenése jelentős légnedvességre utal, a talajra viszonylag folytonos, de gyenge csapadékot hullat. Ha erősen megvastagszik, akkor nagy területen okoz esőt vagy havat.
Altípusa az altostratus undulatus, amely az eltérő irányú és sebességű légtömegek egymásra gyakorolt hatása eredményeként jön létre. Kialakulása során szabályos hullámok képződnek, amelyek erőssége a széltől és a légnedvességtől függ.
A középmagas gomolyfelhő
A párnafelhő (altocumulus – Ac) szürkébe hajló színű, néha összeolvadó, de gyakrabban szabályos elrendezésű, lapos, párnaszerű gomolyok alkotta felhő. Átlagos vastagságuk 200-700 méter között valószínű, de akár több rétegben is kialakulhatnak.
A párnafelhő kialakulása front közeledtekor jellemző. Ennek során a meleg és a nedves levegő addig emelkedik, míg el nem éri a kondenzációs pontját, és ekkor keletkezik az altocumulus. Amennyiben nem jelentős a tömege, akkor gyenge csapadékot adhat.
- Altocumulus undulatus: szabályos hullám alakú, párhuzamos cumulussávok
- Altocumulus radiatus: szél hatására jól meghatározott fókuszpont felé tartó felhők, amelyek „pikkelyes” égboltot alakítanak ki
- Altocumulus castellanus: csipkézett kidudorodás, amely későbbi vihar előjele lehet
- Altocumulus lenticularis: mandulához hasonló megjelenésű, rendszerint elnyúlt és elmosódott körvonalú felhő