dr. Zalay József: A mai sörétes puskák I.

A sörétes puskának a múlt század végéig kialakult szerkezeti felépítése megközelíti az ideális megoldást, amit mutat az is, hogy azóta is csak kisebb módosításokra volt szükség, illetve lehetőség. Lássuk hát a fő szerkezeti elemek leggyakrabban alkalmazott felépítési módját és működését.

A CSŐ

Az összeszerelt sörétes cső a következő részekből áll: magából a csőből, a cső hátulsó, alsó végén levő csőkampóból, a kétcsövű puskán a csövek összekötését biztosító csőbetétekből és az ezeket takaró csősínből, a célzó berendezésből, valamint a tölténykitolóból vagy kidobóból.
A cső alapanyaga megfelelő széntartalmú és tisztaságú csőacél, melyet egyes esetekben krómmal, nikkellel stb. ötvözhetnek. A csőacélból kovácsolt hengerből fúrással és dörzsöléssel, újabban pedig előfúrt acélrúdból körkovácsolással állítják elő a csövet. A cső hossza régebben elérte a 90 centimétert is, ma a sörét csövek hossza 70-72 centiméter, de van ennél rövidebb is. A sportpuskák között az átlagos vadászcsőnél hosszabb és rövidebb csövű sörétes puskák egyaránt előfordulnak. A sörét csöveket ma általában 3 kaliberben készítik, a 12-est 18,2 milliméteres, a 16-ost 16,8 milliméteres és a 20-ast 15,7 milliméteres csőfurattal.
A sörétes puskacsőben szabad szemmel is 3 részt lehet megkülönböztetni: a töltényűrt az átmenti kónusszal, a középső hosszú hengeres részt, és az átmenetet a szűkítő furathoz, valamint a szűkítő furatot. A cső hátulsó végén van a peremes töltény befogadására alkalmas töltényűr, melynek pontos méretei nemzetközileg meghatározottak. A töltényűr belső átmérője természetesen nagyobb, mint a csőfuraté, mivel számolni kell a hüvelyfal vastagságával is. A cső fala a töltényűrnél a legvastagabb, mivel a gáznyomás itt a legnagyobb. A töltényűrt 65 és 70, esetleg 75 milliméter hosszúságúra készítik. A töltényűrt a csőfurattal 8-10 milliméter hosszú átmeneti kúp köti össze. A cső belsejének leghosszabb része a középső hengeres furat, mely a töltényűr átmeneti kúpjáig tart. A cső elülső végén a hengeres furathoz átmeneti kúppal csatlakozik a 3-5 centiméter hosszú szűkítő vagy „csok” furat. Feladata az, hogy összetartsa a sörétrajt, jobb találati képet adjon. A csok furat a régi furatokhoz viszonyítva 10-18 méterrel növeli a sörétlövés hatékony távolságát, amely azelőtt csak 25-35 méter volt. A vadászpuskákhoz általában normál (hengeres) csokfuratot alkalmaznak, de készítenek más formájú, vagy éppen előre táguló csokfuratot is. A teljes csokhoz általában 70-80, háromnegyed csokhoz 65-70, fél csokhoz 55-65, negyed csokhoz pedig 45-55 találati százalék tartozik.
A csőkampó a töltényűr alatt levő csőtalpból kinyúló, rendszerint 2 darabból álló hasáb alakú fémnyúlvány. Feladata részben az, hogy biztosítsa a cső és a závárzat közötti összeköttetés lehetőségét, részben pedig az, hogy a csőtorkolat felé néző részén levő félkör alakú bemélyedés révén biztosítsa a cső billentését. A csőkampókat vagy a csövekkel egy darabból kovácsolják, vagy pedig külön alakítják ki sé azután mechanikailag vagy keményforrasztással kötik össze a csövekkel. A kétcsövű vadászpuskák esetében a csőkampók a csőpár hátulsó végének az összekötését is biztosítják.
A kétcsövű puskák csöveit a fent említett összekötésen túlmenően még legalább 3 csőbetéttel is rögzítik egymáshoz – forrasztással. AZ első csőbetéten van az előagy rögzítésére szolgáló kampó, a következőn van a szíjkengyel, a harmadik betét pedig a csőtorkolatnál van elhelyezve. A csőbetétek úgy rögzítik egymás mellett a csöveket, hogy azok tengelye a síkba essen. Ha a csövek egymás mellett vannak, akkor a puskát duplapuskának, ha pedig egymás alatt, akkor bock puskának nevezik. A csőtengelyek lehetnek párhuzamosak és összetartók. Ez utóbbi esetben a csőtengelyek egy meghatározott pontban találkoznak, majd pedig széttartanak, a belövési távolságon már bizonyos távolságra esnek egymástól (1. ábra).
A csőtengelyek ilyen elrendezése teszi szükségessé azt, hogy a puskát lövés közben mindenkor úgy kell tartani, hogy a csőtengelyekre helyezett képzeletbeli egyenes mindig vízszintes, illetve függőleges legyen. A csöveknek egymáshoz való rögzítése után a két cső közötti részt pontosan odaillesztett és forrasztott acélsínekkel zárják le.
A sörétes puska célzó berendezése legtöbbször a célzó sínből vagy csősínből és célgömbből áll, egyes puskáknál a célzó sínt a tűzfalon, illetve a töltényűrön alkalmazott bemélyedés pótolja. A csősín hosszanti síkja a lövés magasságát, a célgömb pedig a lövés oldalirányát határozza meg. A csőtengelyek elrendezésétől függően a célzó berendezés rendszerint a két cső találati középpontja felé mutat. Pontlövésre beállított sörétes puska esetén a csősínt úgy állítják be, hogy 35 méterre ugyanabba a magasságba mutasson, ahova duplapuskán a két, bock puskán pedig az alsó sörétraj fog középpontjával becsapódni.
Ebben az esetben ennél nagyobb távolságon a sörétraj közepe a csősín által meghatározott magasságnál már lejjebb fog becsapódni. Ezért a vadászpuskák csősínjét legfeljebb 10 centiméteres magas lövésre szokták beállítani, ez esetben körülbelül 50 méterig nem kell a célpontot áthelyezni. A sportcélokra készült puskák közül az agyaggalamblövő puskákat, a korongok emelkedő pályája miatt, a lövő egyéni adottságaitól függően a vadászpuskákénál nagyobb mértékű, a skeetlövő puskákat pedig a korongok vegyes pályája miatt, a vadászpuskáénál valamivel alacsonyabb magas lövésre, illetve pontlövésre szokták beállítani. A duplapuskáknál a felső takarósín egyúttal a célzó sín szerepét is betölti, az egycsövű, valamint a bockpuskán külön célzó sínt alkalmaznak. A tűzfalon levő bemélyedés a csősínre való rálátást biztosítja. Alapvető követelmény az, hogy a csősín felülete olyan mintázattal bírjon, hogy minden körülmények között megakadályozza a tükröződést és fényvisszaverődést. A sportpuskák esetében úgynevezett szellőző síneket alkalmaznak, melyek oldalt nyitottak és csak kis lábazattal vannak a csőhöz rögzítve, hogy a gyors felmelegedést akadályozzák, illetve a lehűlést elősegítsék.
A tölténykitoló feladata a hüvely töltényűrből való kiemelése. Az ejektor az előagyban levő kis lakatszerkezet segítségével az üres hüvelyt ki is dobja. A töltényűr hátulsó-alsó vége, bockpuskánál az alsó és oldalsó része van tölténykiemelőnek kiképezve. A tölténykiemelő hengeres szára a csőtalpban levő furatba illik és kiesés ellen egy csavar biztosítja. A puska nyitásakor egy kis ék a kiemelő szárának végére gyakorolt nyomással a tölténykiemelőt 8-10 milliméterrel kiemeli a töltényűrből. Hüvelykivetős puskánál a kiemelő és a szár két darabból áll, mivel az ejektor csövenként külön működik.
A kész puskacső külső felülete az úgynevezett barnítással védik a rozsdásodástól és ezzel egyúttal a nemkívánatos tükröződést és fényvisszaverődést is kiküszöbölik.
A csövek teljesítményének megállapítása céljából 35 méter távolságról papír céltáblán levő 75 centiméteres körre próbalövést adnak le és a találatot elérő sörétszámot a töltényben volt sörétek számhoz viszonyítják. A csöveket gyártás közben is és összeszerelt állapotban is magasnyomású csővizsgáló (tormentáló) tölténnyel fokozott nyomáspróbának vetik alá. A csővizsgálat kedvező eredménye esetén a vizsgálóállomás beüti a cső talpába a rendszeresített vizsgálati jelet.