A nagyvadlövés pszichológiája

A vadász kilőtte fegyverét a vadra, és majdnem kigúvadt a szeme, úgy nézte, hogy az miért nem esett össze? Az eredménytelen lövésnek pedig egyszerű oka volt: … a vadat nem találta el. A lövések hibáit nem szabad csak felületességre, hanyagságra visszavezetni – persze ilyen is előfordul -, hanem számos olyan körülmény van, amelyet vadászaink nem, vagy nem megfelelően ismernek.
A nagyvad lövése a vadásztól megkülönböztetett figyelmet, rendkívüli figyelem-összpontosítást igényel.
A legtöbb vadásznál már a vad megpillantása fokozott izgalmi állapotot eredményez.
-Ki kell várni a vad jó „beállását” és egyértelmű elbírálását, , ami tovább fogyasztja a vadász türelmét.
-Pillanat alatt szükséges elbírálnia a hátteret, nem veszélyeztet embert, állatot, tárgyat a lövés.
-Ha mindez megtörténik, a fegyvert megtámasztva, a vadat meg kell keresni a célzótávcsőben.
-Következik a nagyvad lövés legnehezebb pillanata: a lélegzetet vissza kell fojtani, pontosan „fogni” a célt, mozgásmentességet biztosítani – ezt bírják ki az idegek! -, majd ezzel teljesen ellentétes cselekedet szükséges: a fegyver elsütése, amely határozott mozdulatot jelent.
Mindezek a vadásztól olyan szellemi összpontosítást kívánnak, amelyre csak jó idegállapotban levő ember képes. A nagyvadra, sajnos, sokszor adnak le a vadászok bizonytalan lövéseket. Ennek a vadász ítélő- és cselekvőképességétől függően számos oka lehet.
A nagyvad lövését mindenekelőtt jelentősen befolyásolja a vadász idegi, fizikai állapota. Van olyan vadász, aki teljes szellemi fáradtsággal indul nagyvadat lőni, ezért képtelen a folyólövéssel együtt járó nagyfokú koncentrációra. Hasonló következményekkel jár az erős fizikai fáradtság is, hiszen ez is jelentősen csökkenteti a megfeszített figyelmet. Ha a vadász szellemileg, fizikailag fáradt, ajánlatos, hogy vadászat előtt pihenjen.
A másik gyakran előforduló rendkívül hátrányosan befolyásoló tényező a mindenáron való zsákmányolási vágy. Adott esetben még indokolható is! Például: a vadász később nem ér rá a vad elejtésére a húst odaígérték vadászvacsorára, közel van a tilalmi idő, változnak a fényviszonyok, közeleg az este, már nincs sok idő a lövésre; vagy reggel gyorsan melegszik, a területen mezőgazdasági munkálatok várhatók. Motiválja a bizonytalan lövést a vadász rossz jelleme is – az irigység, a kapzsiság – és még számos más tényező.
A vadász egyéni képességei, tulajdonságai is döntő hatással lehetnek a bizonytalan lövés leadására. Van olyan ember, akinek rossz vizuális képessége lehetetlenné teszi a vad és a vadász közötti távolság helyes megítélését. Előfordult például a Gerecse Vadászöttusán, hogy 100 százalékot is tévedtek a távolságbecslésnél. De lehet a vadásznak rendkívül gyenge a szeme, zavarhat a nem megfelelő szemüveg is. gyakran kevés a vadász gyakorlata, nagyvad lőtudása bizonytalan, nem ismeri megfelelően a fegyverét, a különböző lőszertípusok ballisztikai tulajdonságait, eleve bizonytalan a lövés leadásakor. Az is okozhatja a bizonytalanságot, hogy régen lőtt golyós puskával. Van olyan vadász, aki nem hajlandó belátni lőtudása gyengeségét, mindenáron bizonyítani akar, meggondolatlanul lövöldöz, ám ezzel tulajdonképpen a nagyvadlövés körüli tájékozatlanságát igazolja.
Adódhat bizonytalan lövésre serkentés a vadász helyzetéből is. Előfordul, hogy mire – esetleg meggörnyedve – a vadat meg tudja közelíteni, hosszabb cserkelésre volt szükség, és olyan mértékben szuszog-liheg, hogy lövése teljesen bizonytalanná válik.
Általában a vad jól tűri a gépjárművet, de ha már többször lőttek róla, érzékenyen reagál és gyorsan elugrik, a vadász pedig meggondolatlanul lő. Gyakori, hogy a vadász takarásból tudja szemrevételezni a vadat, de olyan eset is lehetséges, amikor a vadász nyílt terepen van, és szinte mozdulatlanságra kényszerítik a körülmények, nemigen tudja a fegyverét megtámasztani, nem tud megfelelő takarás mögé húzódni, mégis leadja a bizonytalan lövést. Ezért több szempontból is nagyon hasznosnak ítélhető a magasles használata. Ahol csak mód van rá, ajánljuk.
A vadászt a lövés leadásában jelentősen befolyásolja a vad magatartása is. Van, amikor a vad nyugodtan legelészik, nem ideges, egyedül van és elbírálható. A vadász ilyenkor türelmesen célozhat, biztosan lőhet. De ennek az ellenkezője is számtalanszor előfordul, amikor a vad rendkívül idegesen viselkedik, nemegyszer csapatban van, vagy szél alá kerül, ahol hamarosan szagot kap. A vad elbírálása is más akkor, ha a minőségét is meg kell ítélni, például bikánál, baknál, és más akkor, ha csak a lövés biztonságának, a vad felismerésének a szükségessége áll fenn, például vaddisznónál.
A vad bírálata adott esetben sok időt vehet igénybe. Ha egy dámbika vagy egy őzbak nem hajlandó a fejét elfordítani, csak ránk néz, ekkor a legjobb szakember sem tudja megítélni. A gyakorlott vadász azt is tudja: ha a vad fejét elfordítja, rendszerint el is ugrik. Az elbíráláskor felhasznált idő messzemenően emészt a vadász türelmét és fokozza az idegességét.
Bizonytalan lövések leadására, könnyelműségre a vadbőség is serkentheti vadászainkat: az a tudat, hogy nagyobb baj nem történik, ha a kiszemelt és elbírált vadat nem találja el, hiszen hamarosan másik kerül lövésre és előbb-utóbb majd csak elejt egyet.
A sok-sok felhalmozott tényező közül néhány körülmény is jól példázza, hogy mennyi minden befolyásolja, befolyásolhatja a vadászt a nagyvad lövésében. Amilyen arányban növekszik az idő, a vad megpillantása és a lövés leadása között, úgy emésztődik a vadász türelme. Idegállapotától, egyéniségétől függ, hogy elengedi-e bizonytalanul a golyót, vagy nem lő, ha nincsenek meg a feltételek.
A vadászok akkor cselekszenek helyesen, ha:
-nagyvad lövés összes feltételeit figyelembe veszik,
-nem akarnak mindenáron vadat elejteni, zsákmányolni,
-tudomásul veszik, hogy sokkal jobb, ha a vad épen, egészségesen továbbmegy, mint ha rossz lövéssel sebzik, és az elvész.
A vadásztársak sokkal többre tartanak egy olyan vadászt, aki inkább elengedi a nagyvadat, de bizonytalanul nem lő, mint aki után a területen törött lábú, lógó belű állatokat találni. Még a vadátvevő helyen is véleményt mondanak a csúnyán, rosszul lőtt vad esetén a vadászról.
Vadászaink ismerjék meg alaposan az Országos Vadászetikai Bizottság állásfoglalását, és igyekezzenek azt megtartani. Csak így válhatnak egyre etikusabb vadásszá, és csak így lehet mind szebb, mint kellemesebb vadászszórakozásuk.