A rozsdamentes acél atyja – 3. rész
Az előző részben ismét francia és német térfélen ment a passzolgatás, hogy végül az angolokhoz kerüljön a labda, pontosabban a rozsdamentes acél. Kalandos története során tehát sok kézen haladt át, míg végül Harry Bearley-hez került, aki tökélyre fejlesztette, s akit azóta a rozsdamentes acél atyjaként tartunk számon. Nézzük, mit kell tudnunk róla!
Harry Bearley és a rozsdamentes acél
Harry Bearley az angliai Sheffieldben született 1871-ben. 1908-ban a Brown Firth Laboratories vezető kutatója lett. 1912-ben azt a feladatot kapta egy iparostól, hogy valamilyen módon tolja ki a puskacsövek élettartamát, mert azok nagyon hamar erodálódtak és váltak használhatatlanná. Bearley tehát nekilátott egy erodálódással (és nem korrodálódással) szemben ellenálló anyag kifejlesztésének. Érthető okokból acél és króm ötvözetekkel kezdett kísérletezni. A kutatás során Bearley több ötvözetet is készített, 6 százalékostól egészen 15 százalékos krómtartalomig, eltérő széntartalommal.
1913. augusztus 13.
Ez bizony egy nevezetes nap, hiszen a mai ismeretink alapján Harry Bearley ezen a napon készítette el az első ötvözetet, amit ma rozsdamentes acélnak nevezünk. Ez 12,8 százalék krómot és 0,24 százalék szenet tartalmazott. A felfedezés konkrét körülményeit máig homály fedi. Nem tudjuk biztosan mi történt. Kedvelt törtnet volt, hogy Bearley nagy tűzzel dobálta el a szerinte sikertelen ötvözeteket, mígnem a hulladék halomban megpillantott egy acéldarabot, ami nem indult rozsdásodásnak. Ha ebben nem is lehetünk biztosak, mégis szórakoztató a gondolat, hogy egy ilyen jelentős, a mindennapi életünket behálózó felfedezést efféle véletlennek köszönhetjük.
Bárhogy legyen is, a rozsdamentes acél azóta életünk meghatározó részévé vált. Nemcsak kedvenc késeink készülnek ebből az anyagból, de számtalan konyhai és más egyéb eszköz is. Életünk szinte elképzelhetetlen lenne nélküle.