A századforduló vadászpuskái (Nimród, 1980. március
Kotlár Károly: A századforduló vadászpuskái
Nagy jelentőségű az egylövetű golyós fegyverek átalakítása hátultöltővé. Az első kísérletek az elöltöltő csappantyús fegyverrel történtek.
Ilyen tipikus átalakítást mutat be első képünk.
A puska önmagában is egyedülálló. Ornamentikája keleti, törökös ízlésű, feltételezhető a készítés éve is: 1696. Eredetileg kovás szerkezetű volt, amit az űrméret (14,5 mm) is valószínűsít, majd 1860-70 között átalakították hátultöltővé, úgy, hogy levágták a cső hátsó végét és csuklópánt segítségével jobbra kiforduló zártömböt, úgynevezett csapózárat illesztettek be a kivágás helyére. A zártömb belsejében található a ferdevezetésű gyúszeg, amit a külső kakas üt meg elsütéskor. Az átalakított szerkezeten a felirat „Snider-patent”. A megoldást az angol Snider alkalmazta 1866-ban.
A magyar vadászokhoz közelebb áll a második képen látható (2) gerendelyzárnak nevezett megoldás, ahol a zártömb saját hossztengelye körül fordítható el és vájatával teszi szabaddá a töltőűrt. Ez a Werndl-puska. Katonai alaptípusát az osztrák Joseph Werndl tervezte, 1867-ben. Az itt látható változat céllövő puska, Zoller Mátyás puskaműves készítette Pesten az 1870-es évek elején. A fegyvert Magyarországon rendszeresítették, általánosan elterjedt, hivatásos vadászfegyver is volt. Gyenge tömítése miatt a maga korában sem számított korszerűnek, de a Monarchián belüli, hazai gyártás előnyeit élvezte. A harmadik képen a tipikus tömbzáras megoldással készült a Henry-Martini puska (3). A zár függőlegesen mozgott le-fel. Jól látható az alsó kar, amelynek meghúzásával lesüllyed a zár, tölthető a cső, egyidejűleg megfeszül a belső elsütő szerkezet. A kar előremozgásánál felemelkedik a tömb és zárja a töltőűrt. A puska Angliában készült 1871-ben, űrmérete 11,5 milliméter.A zárdugattyú minősült természetesen a legidőtállóbb zárszerkezetnek. A Dreyse gyútűs puska zárdugattyú jellegű megoldásának nyomdokain 1871-ben jelent meg a közismert Mauser egylövetű fegyver, az akkor már egyesített Németországban. A zárszerkezetek tökéletesítése mellett egyidejűleg merült fel az igény, főképp katonai téren a gyorsabb tüzelésre. AZ első megoldások Amerikában születtek még az 1860-as években. AZ első ismétlőpuska próbálkozásoknál a tárat először a puskatusban helyezik el (Spencer, 1860), majd a cső alatt fekvő második cső szolgált a tárolásra.
Ilyen „előágytáras” fegyvert mutat a negyedik kép. Az alaptípust 1871-ben szerkezstette B.T. Henry és Winchester. (4) A bemutatott továbbfejlesztett változat 1887-ben készült „Marlin Modell”. A tár 15 töltényt fogadott be a zárszerkezeten látható nyíláson keresztül. AZ alsó kengyelvas szolgál a zár forgatására, előre-hátra mozgatásával lehet ismételni. Űrmérete metrikus átszámítással 10,5 milliméter. Az előágytár hibája a változó súlypont, amikor a tár kiürül. Ezt szünteti meg a korszak utolsó jelentős szerkezeti módosítása, a középágytár, amely gyakorlatilag az angol Lee nevéhez fűződik 1879-ben. Ezt az elvet fejlesztette tovább 1886-ban az osztrák Ferdinánd Mannlicher, akinek 1895-ben kialakult puskáját, illetve annak vadász változatát mutatjuk be az ötödik képen. (5)
Egyeneshúzású zárdugattyúval rendelkezik, a töltények beépített szekrényes tárban helyezkednek el. Jelentősen csökkent az űrméret (8 mm) a többletsúly kiküszöbölésére. Tölténye gyérfüstű lőporral készült. Mindkét újítás az 1886-os francia Lebel-fegyveren jelentkezik először. Végül hadd szóljunk a sörétes vadászpuskákról a XIX. század utolsó harmadában. A „szöges” puskák ismertetett hiányosságait nagymértékben pótolta a központi gyújtású (Lancaster) fegyver, amelyet már a század közepén feltalált Bernimolin lüttichi fegyvergyáros, de széles körben csak a hetvenes években terjedt el, a névadó Lancaster londoni fegyverműves átalakításai után. Két fő típus alakult ki úgyszólván párhuzamosan: a külső kakasos és a mai napig legleterjedtebb kakas nélküli, önfelhúzós típus. Valószínű, hogy az első Lancaster-puska is belső elsütő szerkezettel rendelkezett. A vadászoknál még hosszú ideig a külső-kakasos típus volt a kedveltebb. Indokolták a véletlen elsütés elleni nagyobb biztonsággal, meg a feszített helyzet láthatóbb voltával, de az igazabb ok valószínűleg az évszázadokon keresztül megszokottá vált kakasos puskához való ragaszkodás volt.
A sok fel nem sorolható típusból különös figyelmet érdemel a már teljesen gyárilag készült Diana-puska (6), amelyet H. Pieper lüttichi gyáros készített, s alkatrészenként is szállított. Ennek a pesti Huzella Mátyás által összeállított példányát láthatjuk a hatodik képen. A 76 centiméteres csöveken H Pieper felirat, 17,5 milliméter űrméret. Hasonlóan készült a hetedik képen bemutatott Defourny kakas nélküli önfelhúzós puska. Készítője, illetve összeállítója Herényi Gotthard Sándor Budapesten. Nagyon szép fegyver az adott kor ízlésének megfelelő arabeszk mintás lakatlemezekkel. Csövén felirat: „Defourny Hersthal”, alul „AJD patent”. (7) Az áttekintés csak a fontosabb típusokat foglalja magába és azokat sem a teljesség igényével. Számos érdekes – a vadászok számára nehezebben hozzáférhető – megoldás, különös elgondolás – sokszor bámulatos zárszerkezet található a múzeumi fegyvergyűjteményekben.