Zsarko Rapaic: A sziklák akrobatái

A zerge Jugoszlávia valamennyi köztársaságában megtalálható. Élőhelye a magas, sziklás hegyvidék és a havasi legelők, az erdőhatár fölött kezdődik.
A Triglavtól északnyugatra a Velebiten át a Dinári hegységig, Prenj, Zelen Gora, Durmitor, Prokletija és a Sár hegységen át a Korabáig, az ország déli részéig előfordul. Köztudott, hogy ez a vadfaj valójában semmiféle kárt nem okoz, s olyan vidékeken él, ahol más vad alig fordul elő.
Marmagassága eléri a 80, hossza a 110 centimétert, az erős nőstények – helyes elnevezéssel nem suták, hanem kecskék – elérhetik a 30 kilogrammot, a jó bakok a 45 kilogrammot. Rövid szőre nyáron sárgás-pirosas, a gerincvonalán fekete csíkkal. Télen fedőszőre hosszabb, színe a sötétszürkétől egészen a feketéig változik. Az aljszőrzet lényegesen rövidebb és szürke színű. A világos fejen két sötét vonal látható, amelyek a fültől a szemen át az orrig húzódnak.
A nemek közt nem nagy, de észrevehető különbség van. A bakok színe valamivel sötétebb, testük különösen a nyaktájékon erősebb. A kampók alakján is észlelhető a különbség. A bakoknál erőteljesebb és a kampók vége határozottan görbül a nyak felé míg a kecskéknél a hátrahajlás enyhébb, a hát közepe felé ível, és vékonyabb. Ezenkívül, ha a zerge a teljes testét mutatja, akkor a baknál a hason észlelhető a pamacs, ami az ivarra utal. Mindkét nemnél a gerincszőr kifejezetten hosszabb, mint máshol. Ezek felborzolásával jelzik a veszélyt a nyáj többi tagjának.
A zerge kampója szaruanyag, amelynek belső alapja csont. A kampók mindjárt a születés után növekedni kezdenek, de csak 3-4 hónapos kortól észlelhetők. Első évben 3-5 centiméternyit nőnek. A kampók növekedése a második évben a legnagyobb, ettől kezdve a negyedik év végéig lassan csökken. A negyedik év után – amikorra valójában teljesen kifejlődik a zerge – a kampó kis mértékben fejlődik tovább, és ez a folyamat élete végéig tart. A kampókon az éves növekedés jól látható, ezáltal az állat kora megbízhatóan meghatározható.
A zergék lábai jól izmoltak, erőteljesek. Ízületeik nagyon hajlékonyak. Lábaik rugalmas szarupatákban végződnek, amelyek egész életükben nőnek a szélükön határozott élt képeznek. A pata közepén pedig egy mélyedés található. E rugalmas él miatt az állat biztonságosan mozog még a legmeredekebb sziklákon is, mert a patamélyedésben menet közben, főleg az ugrásoknál, vákuum keletkezik, ami bár csak rövid ideig tart, éppen elég ahhoz, hogy a vad felkészüljön a következő ugráshoz. Ha a zergéket olyan helyre telepítik, ahol nincsenek sziklák, patáik annyira túlnőnek, hogy komolyan gátolják mozgásukat.
A zergék napi mozgása pirkadáskor kezdődik. Ekkor váltanak ki a legelőkre, hogy mire a nap felkel, már visszahúzódjanak a nyugalmas, zavartalan helyekre. Szürkületkor ismét kiváltanak legelni, de mielőtt teljesen besötétednek, mozgásuk teljesen leáll. Kiválasztott, kedvelt helyeiken pihennek reggelig.
A zerge növényevő-kérődző. Tavasztól őszig különféle havasi füvekkel, alacsony fák, bokrok rügyeivel, hajtásaival és fiatal leveleivel táplálkozik. Télen, ha leesik a hó, a még nem elfásodott hajtásokat, a bozótok rügyeit, a málna leveleit, indáit és a sziklarepedésekben megmaradt száraz fűcsomókat legelik. Ezidőtájt sűrűn megtalálhatóak a réteken, legelőkön, ahonnan a szél elfújta a havat, vagy ahol kevesebb a hó. Ilyenkor meg lehet figyelni, ahogy erős lábaikkal kapálnak a hóban, hogy élelemhez jussanak. A sót, mint általában minden kérődző, szívesen veszik fel. A szükséges vizet többnyire a növényzet adja.
Tél végétől mind kevesebb a hó, és több az élelem. A zergék a visszahúzódó hóhatárral ösztönösen a mind magasabb tengerszint feletti területekre vonulnak. Ezeken a mindig nedves részeken állandóan nagy mennyiségű füvet találnak, amit nagyon kedvelnek.
Május második felében látnak napvilágot a gidák. A vemhes kecskék védettebb helyeket keresnek fel, és ott hozzák világra egy-két gidájukat. Ezek megszületésük utána hamarosan követik anyjukat még e nehéz terepen is. AZ ellés után nemsokára a kecskék kicsinyeikkel együtt a csapathoz csatlakoznak.
Ebben az időben a gidákat a hidegtől meleg, pelyhes szürke szőrzet védi. A gidák nagyon elevenek, és szívesen játszadoznak a hófoltokon, sziklagörgetegeken és füves réteken.
A gidás kecskék, a fiatal kecskék és a fiatal bakok egész évben együtt vannak. A kifejlett bakok remete életet élnek a maguk által választott helyen, amelyet minden veszély ellen megvédenek. A kecskékhez csak október végén, az üzekedés idején csatlakoznak. Ekkor kezdődik meg a bakok közötti harc a kecskékért.
Rendszerint a legerősebb bak a győztes, és így ő gondoskodhat novemberen az utódokról. Szinte semmi élelmet nem vesz ilyenkor magához és így az üzekedés végére szemmel láthatóan leromlik. Az üzekedés végén visszavonul saját körzetébe, és folytatja remete életét.
Ivarérettségüket a kecskék is és a bakok is négyéves korukra érik el. A fiatal bakok csak kivételes esetben jutnak kecskéhez, így például ha nincs idősebb bak a közelben. Termékenységük 12-13 éves korukig tart. Életkoruk megközelítheti a 20 esztendőt.
A zergére általában cserkészve vadásznak. Ez sok ügyességet követel, mert jó a hallásuk és kiváló a szaglásuk. Tökéletesen meg tudják különböztetni, hogy egy kő görgése zergétől, más állattól, avagy embertől származik-e. Látásuk is kitűnő. Mivel leginkább nyílt terepen élnek, a mozgást már 500 méterről is képesek észrevenni. Ezért, és a nehéz terep miatt vadászatuk izgalmas és komoly erőfeszítésekkel jár. De az igazi vadász számára ez adja meg a maradandó élményt.
A zergebak és kecske trófeája a kampó. A télen lőtt zerge trófeája a zergeszakáll is, amelyet a gerincéről tépnek ki, hasonlóan a vaddisznó gerincsörtéjéhez.
Kalapdísznek is használják. A vadászok szeretik a zerge bőrét kidolgoztatni, a fejét pedig kitömetik, hisz kampója így is elbírálható.
Jugoszlávia legerősebb zergekampója a Prenj hegységből származik, és 122,22 nemzetközi pontot ért el. Ismertek voltak ennél erősebb zergekampók is, de ezek a háború alatt eltűntek.