A vaddisznóállomány itthon – helyzetelemzésre és a gazdálkodásra vonatkozó észrevételek - I. rész
A vaddisznó állománya robbanásszerűen nő, ráadásul egyre inkább megjelenik a lakott településeken is. A mezőgazdaságban rendszerint kárt okoz. Csoda-e, hogy ezen tények mellett egyre inkább reflektorfénybe kerül?
Állománynövekedést elősegítő tényezők
Az újszülött halandóság lecsökkent. A malacaikat egyes években elvesztett kocák újra búghatnak és vemhesülhetnek és a későn született malacok téli túlélését elősegítik az enyhe telek és a szórókon történő kiegészítő takarmányozás,
sűrűségfüggő tényezők kisebb hatással vannak a faj populációdinamikájára, nem tudják megállítani vagy visszafordítani a növekedést,
az erdőtelepítési program hatására új, a vaddisznó számára kedvező élőhelyek keletkeztek,
a populációnövekedéssel nem tudott lépést tartani a vadászati hasznosítás.
Helyzetértékelés – Mezőgazdasági vadkár
A 2012-es évben a kifizetett mezőgazdasági vadkár összege elérte a 2,2 milliárd forintot. A vadkár adatok a gabona árakkal korrigálva jól korrelálnak a vaddisznó állományváltozásaival.
látható az 1990-91 környéki erősebb állományapasztások mezőgazdasági vadkárcsökkentő hatása, akárcsak a 2002-ben véghezvitt, kvótarendszeren alapuló megnövelt lelövéseké.
az utóbbi évek alulhasznosítása ismét növekvő vadkár adatokat eredményez, még, ha ez utóbbi adatokat vélhetően már erősen befolyásolja, illetve csökkenti a termények villanypásztorral történő védelmének egyre gyakoribbá válása.
a mezőgazdasági vadkár kialakulását és annak mértékét számos tényező befolyásolja:
vadlétszám, a terület erdősültsége az erdők tömbössége, fekvése, a szántók aránya és elhelyezkedése táblák nagysága, vetésszerkezet fajtamegválasztás, termények felvásárlási ára, időjárás hatása, termények vetésterülete
Helyzetértékelés – Erdei károkozás
Jellegzetes erdei kártétele a makk felszedése, ezzel a természetes felújítások akadályozása, ami különösen a tölgyesek felújításakor jelent problémát. Makk után a vaddisznó igen nagy területeket képes felforgatni, és ezáltal, a makktermő erdőállományok fafaji összetételét képes a kisebb diverzitás irányába eltolni.
A probléma még kiélezettebben jelentkezik az átalakító és szálaló üzemmódú erdőkben.
Míg a hegy- és dombvidéki bükkösökben, mérsékelt nagyvadsűrűség mellett, a módszer kivitelezhető kerítés nélkül, addig ugyanitt tölgyerdősítésekben a lékek védelme nélkül az átalakító üzemmódra történő áttérés sokszor lehetetlen. Még nagyobb a probléma az igen nagy sűrűségű nagyvadállománnyal rendelkező közép- és dél-dunántúli területeken, különösen a síkvidéki, homoki kocsányos tölgyek esetében. A makkvetések kitúrása jelentős erdőfelújítási többletköltséget jelent.