A vaddisznóállomány itthon – helyzetelemzésre és a gazdálkodásra vonatkozó észrevételek - III. rész

A vaddisznó állománya robbanásszerűen nő, ráadásul egyre inkább megjelenik a lakott településeken is. A mezőgazdaságban rendszerint kárt okoz. Csoda-e, hogy ezen tények mellett egyre inkább reflektorfénybe kerül?

Cselekvési terv – Állományszabályozás I. 

Az állományszerkezet kialakítása Az állománysűrűség csökkentése akkor lehet hosszabb távon is hatékony, ha az megfelelő állományszerkezet kialakításával jár együtt. A süldők és malacok hasznosítási aránya az összes teríték kb. 80%-a legyen. A kocák hasznosítási számát (a vezető kocák egyidejű kíméletével) emelni kell addig, amíg az állomány növekedése meg nem áll, illetve a szükséges csökkentést el tudjuk érni. A kanok lelövési aránya az összes felnőtt teríték kb. 1/3-a legyen. A vadászat gyakorlati kérdései – jogszabályi kötöttségek feloldása A terelés és a hajtás külön jogszabályi meghatározása és a „mozdítás” vadászati mód bevezetése. A terelés maximum 6-8 vadász és hajtók részvételével folytatott társas vadászat, ahol vaddisznó, a gím- és dámszarvasból a tehén, ünő, borjú, a muflonjuh, jerke, bárány, az őzsuta és gida, valamint a szőrmés ragadozók ejthetők el. Kutya alkalmazása ennél a vadászati módnál tilos. A vadászok felállítása az összelövés lehetőségének kizárásával történik, ezért előzetesen a tiltott lőirányok kialakítására és magasított lőállások alkalmazására nincs szükség. A hajtás tekintetében meg kell különböztetni a csak vaddisznóra történő hajtást azzal, hogy a jelenlegi szabályozás megtartása mellett (kutyák használatának engedélyezése, magasított lőállások alkalmazása, tiltott lőirányok kijelölése), ne lehessen 6 méternél keskenyebb útra vagy nyiladékra egymás mellé úgy vadászokat leállítani, hogy az összelövés lehetősége fennálljon. Így a 25 fős vadász-létszámkeret feloldható. 25 főnél nagyobb létszám esetén előírás lenne a vadászok olyan felállítása, hogy az összelövés teljesen kizárt legyen.

Tarvadra is (vaddisznóval együtt) történő hajtás esetén engedélyezni lehetne a kistestű hajtókutyák alkalmazását (tacskók, kistestű terrierek, stb.). Emellett elő kellene írni a vadászok kötelező leállítását a következők szerint: csak távváltókon, a sűrűktől (beállóhelyektől) távol lehet lőállást kialakítani, az összelövés lehetőségének teljes kizárásával. A cél ugyanis az, hogy egyrészt a tarvad ne futtában kerüljön a vadászok elé, ennek valószínűségét a beállóhelyektől távolabbi leállítással és a kistestű kutyák alkalmazásával növelni lehet. Másrészt a vaddisznónál magasabb lővonal okozta balesetveszélyt a leállítás módjának előírásával ki lehet küszöbölni. Javasoljuk a kis területű, néhány főt (max. 6 vadász) igénylő „mozdítások” bevezetését a vaddisznó társas vadászatai közé. A mozdítás kizárólag a vaddisznó vadászatát elősegítő, elsősorban a sűrű beállóhelyeket érintő kutyás vadászat. Sok tekintetben (vadászok létszáma, nem kötelező bejelentési kötelezettség, stb.) a kizárólag tarvad vadászatára szolgáló klasszikus terelés megfelelője vaddisznó vadászatára. A mozdítást a tereléssel együtt külön kellene kezelni és kivenni a bejelentési kötelezettség (Vhr. 66. § (2)) és a hajtástérkép készítésének kötelezettsége alól (Vhr. 66. § (3)). Forrás: Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara „A nagyvadgazdálkodás időszerű kérdései” – Konferencia Budapest, 2015. február 12.  Náhlik András: Nyugat-magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet 

Scroll to Top
HUF
  • HUF
  • EUR