A vadon termő élelem
Az erdőben érdemes nyitott szemmel járni, hiszen a megannyi növény között bőven találhatunk fogyasztásra alkalmasakat. Ezek persze nemcsak „nassolnivalónak” jók, hanem a túlélésben is segítségünkre lehetnek. Az ehető vadnövények között említhetjük a kökényt is, ami nagyszerű élelmet biztosíthat számunkra.
A kökény – más néven boronafa, kökönye, tövisfa – Európában őshonos tövises cserje, ami a napfényes erdők egyik jellemző növénye. Megtalálhatjuk a hegyoldalakon vagy az erdők szélén is, kb. 1500 méter magasságban is előfordul. De miről ismerhetjük fel?
A bokrok jellemzése
A kökény egy-négy méter magasra is megnőhet, ágai sötétszürkék és tövisekben végződnek. Igen hosszú életű növény, növekedése általában szabálytalan. A levelei egyszerűek és lándzsásak, a szélükre jellemző a fűrészes-csipkés megjelenést. A virágai fehérek és ötszirmúak. A termésének jellegzetes kékesfekete színe van. Ez éretlen állapotban kellemetlen, fanyar ízű; azonban később enyhén édes és puha lesz. Általában október elején vagy közepén érik meg a gyümölcs, de vannak olyan bokrok, amelyek termése már augusztus végén fogyasztható. Lényegében megkóstolva állapíthatjuk meg, hogy fogyasztható-e már, de alapvetően érdemes az első hidegekig várni a gyűjtéssel.
A kökény jótékony hatása
A növény termése bizonyítottan C-vitaminban gazdag, de a kémiai kutatások egyre több hasznos anyagot fedeznek fel benne. A gyümölcsben található ellagsav egy daganatmegelőző, rákellenes hatású anyag, amely a kísérletek alapján csökkentette a tumor kialakulásának kockázatát. Emellett a kökény fogyasztható a bélhurut ellen, anyagcsere-szabályozó anyagként, valamint általános immunerősítőként.
A felhasználása
A kökény nagyszerű táplálékforrás, ha hosszabb időre az erdőben ragadnánk. Ez a gyümölcs táplálóan enyhíti az éhségérzetet, miközben erősíti a szervezet védekező rendszerét. A gyümölcséből teát is főzhetünk, ami amellett, hogy kellőképpen átmelegíti a testet, immunerősítő és vérnyomáscsökkentő hatással van a szervezetre. Ne aggódjunk ha hosszabb időre az erdőben ragadtunk, ugyanis a természet megannyi kincset, és ehető vadnövényt tartogat a számunkra. Ennek köszönhetően pedig a fák között új értelmet nyer a „terülj, terülj asztalkám” mondás.