Az égi áldás
A természetjárás során lehetőségünk nyílik bepillantást nyerni a növények és az állatok világába. Azonban a kirándulást könnyen elmoshatja az égi „áldás”, vagyis inkább áldatlanság. Bár a csapadék a legfontosabb időjárási és meteorológiai elem, a túrázók mégsem kedvelik annyira. Na de milyen fajtái vannak, és hogyan keletkeznek? Mai cikkünkből mindenre fény derül.
A csapadékok kialakulása
A légkörben a víz mind a három halmazállapotában jelen van. Egy adott levegőtérfogat a hőmérsékletétől függően különböző mennyiségű vízgőzt képes magába foglalni. Ha ez telítetté válik, és közben folyamatosan csökken a hőmérséklete, akkor egy idő után eléri a harmatpontot. Ezt könnyen kiszámíthatjuk a levegő hőmérsékletének és a relatív páratartalom értékének ismeretében.
Ha a harmatpont elérése után tovább hűl a levegő, akkor a felesleges víz csapadék formájában kicsapódik. Ezeket az apró cseppeket felhőelemeknek nevezzük. Ha ezek elérnek egy bizonyos méretet, akkor csapadékelemmé alakulnak. Amennyiben az ebben lévő részecskék túl súlyossá válnak, és már nem tudnak tovább lebegni a felhőben, akkor csapadékként lehullnak.
A csapadékok fajtái
Érdemes megismerni a különböző csapadékfajtákat, hiszen ezek változó intenzitása és hossza könnyen befolyásolhatja a tervezett kirándulást. Mivel a túrák szempontjából a folyékony halmazállapotú csapadékok relevánsabbak, ezért most ezekre térünk ki bővebben.
Az egyenletesen hulló, apró vízcseppekből álló csapadékot szitálásnak nevezzük. Ennek során könnyen észrevétlenül nedvesedik át a ruhánk, ilyen időben nem érdemes útnak indulni.
Az eső ennél nagyobb vízcseppekből áll, és csapadékintenzitása hosszú időn keresztül állandó. Éppen ezért ha nem muszáj, esős időben szintén ne túrázzunk.
A zápor és a zivatar össze nem tévesztendő fogalmak. A zápor a csapadék egy formája, amelynek intenzitása időben és térben erősen változhat. Általában rövid idő alatt nagy mennyiségű csapadékot eredményez, ezért ha a túrázás közben ér minket utol, akkor valahol meghúzódva várjuk ki a végét.