Kovács László: Gerlevadászat

Mérgesen dörren puskám jobb csöve. A gerle sértetlenül, de meglehetősen ijedten cikázik tova a levegőben. Rásütöm a bal csövet is, a madarat szinte elsöpri a sörétraj. Elegáns ívben, gömbölyű tollcsomóként esik a hátam mögé. Kinyitom a húszas Merkelt, töltényeket nyomok a kilőttek helyébe. Közben társaimat figyelem. Bandi barátom, aki szintén 20-as Merkellel puskázik, alaposan kiszedi a vámot egy gerlecsapatból. A másik oldalon jó harminc méterre tőlem, a rozstarló végénél kétméteres, tagbaszakadt vadásztársam lő két gerlét a 12-es cseh sörétes puskájával. Nem sokáig figyelhetem őket, mert újabb gerlék szállnak felém. Amikor fölém érnek, újra kilövöm puskám mindkét csövét. A rozstarló fölött egymást érik a balkáni gerlék és az elvadult házigalamb, köznyelv szerint „begó”- csapatok. Nem győzünk tölteni és lőni, olyan gyors egymásutánban repülnek fölénk.
Gyönyörű, parádés lövéseknek vagyok szemtanúja. Aztán egy idő után megritkulnak a dörrenések – nem mintha nem lenne elég gerle -, fogytán már a töltény. Ezután csak „biztosra” lövünk. elérkezik végül a perc is, amikor ott állunk üres táskával, üres övvel, és töltetlen puskákkal. És csak nézzük az egyre felénk ömlő gerlerajokat. Mintha ezen a szép derült nyári napon a világ összes gerléje itt adott volna találkát egymásnak. Amikor megelégeljük a nézelődést, eltesszük a puskákat, számba vesszük a zsákmányt. Száz körüli a teríték. Őszintén bevallom, ennek vaját két barátom lőtte, magam elég sovány eredménnyel zártam a napot. Mégis – két vadásztársamhoz hasonlóan – nagyon jól szórakoztam. Hasznos és eredményes vadászat utáni kellemes hangulatban tértünk haza, gerlékkel degeszre tömött hátizsákokkal.

A legtöbb vadász számára a gerlézés a vadászat alacsonyabb fokát jelenti. Nem szívesen lövik ezt a madarat. Kár a töltényért, haszontalan, semmire sem jó madár – ilyen véleményeket gyakorta hallottam öreg, tapasztalt vadászoktól is, pedig ez az álláspont alapvetően téves. Hiszen aki részt vett már jó gerlézésen, tapasztalatból tudja, hogy egyik leggyorsabba repülő madarunk a balkáni gerle. Elejtése sokkal nagyobb lő tudást igényel, mint a kelő fácán lelövése. Éppen ezért, mert kitűnően, olykor kiszámíthatatlanul csapongva repül, alaposan próbára teszi a vadászt.
A balkáni gerlét a védett vadgerlétől könnyű megkülönböztetni. Krémszínű, szürkésbarna tollazatú, nyakát egyenes fekete csík övezi, és teste is valamivel nagyobb, mint rokonáé. Utóbbi alapszíne szürkés-vörösesbarna, és farka is sötétebb, mint a balkáni gerléé.
A balkáni gerle nem őshonos vadfajunk. A század elején még híre-hamva sem volt Közép-Európában. Ázsiai hazájából Dél-Európán át hódította meg alig fél évszázad alatt az európai kontinenst.
Hazánkban a harmincas években jelent meg először. Gyors alkalmazkodó képességével és nem utolsó sorban nagy szaporasága miatt hamarosan az egész országban elterjedt. Természetes élőhelyeiről jórészt szinte kiszorította a vadgerlét. Manapság leginkább emberi lakóhelyek környékén tanyázik, de a mezőgazdasági területeket is gyakran felkeresi. A veréb mellett nagyvárosaink egyik leggyakoribb madara.
Nagy száma miatt és a mezőgazdaságot károsító táplálkozása miatt „dúvadként” tartjuk számon, egész évben szabadon lőhető.
Vadászata különösen magtárak környékén, illetve nyáron a mezőgazdasági területeken, a gerlék által leglátogatottabb tarlókon és magtermő növények tábláin eredményes.
A gerlékre nem túl messzire, mintegy 20-25 méterre lövünk. Erre a legalkalmasabb a cilinder furatú skeet-puska, de természetesen megfelel az általánosan használt 1/1 és ½ szűkítésű sörétes puska.
Tapasztalatom szerint gerlevadászatra a legjobb a 12-es söréttel töltött patron, de jó eredmény érhető el 10-es és 14-es söréttel is. Utóbbinál kisebb szemű sörét használata nem ajánlatos, mert a balkáni gerle testalkatához képest szívós. Az apró szemű „kolibri” sörét nem hozza le, csak felesleges szenvedést okoz. A 10-esnél nagyobb szemű sörétet sem érdemes használni, mert bár igaz, hogy olykor hihetetlen messziről esik a madár, de gyakrabban fordul elő, hogy a sörétcsóva kihagyja, s ha pedig eltalálja, akkor csúnyán roncsol.
Mennyi tölténnyel érdemes elindulni egy kiadósnak ígérkező gerlézésre? Ez függ a területtől és pénztárcánk állapotáról. Ha kitűnő gerléző helyünk van, akkor száz patronnál kevesebbel nem érdemes elindulni, de még jobb, ha többet viszünk. Itt most biztosan sokan felszisszennek és számolni kezdenek. A jelenlegi patronárakat figyelembe véve, egy-egy gerlézés 4-500 forint kiadást is jelenthet. Ez bizony nagy összeg még akkor is, ha évente csak néhány alkalommal jutunk el gerlevadászatra. A költség azonban mérsékelhető. Az egyik megoldás az, hogy a lőtt gerléket megpróbáljuk értékesíteni. (A MAVAD nem veszi át a lőtt gerlét, az olasz bérvadászok szokták megvásárolni az általuk lőtt gerléket a MAVAD útján). Sokat ugyan nem remélhetünk érte, de legalább a költségek egy része megtérülhet. A másik megoldás ennél lényegesen kedvezőbb, bár bonyolultabb. Amennyiben a vadásztársaságban több olyan vadász van, akik szívesen járnak ki a területre gerlézni, akkor szerződést köthet a vadásztársaság a helyi termelőszövetkezettel. Így a vadásztársaság tagjai bizonyos időszakban a termelőszövetkezet meghatározott területen, például éppen érő napraforgó táblákon, borsóföldeken, ahol rengeteg a portyázó gerle, állományapasztást, azaz gerlevadászatokat rendezhetnek, a töltények ellenértékét, a termelőszövetkezet megtéríti. Egy ilyen jellegű megállapodás a termelőszövetkezetnek is, a vadászoknak is kedvező.
Érdemes szót ejteni a vadászati módszerekről is. Az első vadászati mód sokak számára megnyerő, különösen Európa déli részén kedvelt a csali galambokkal történő les vadászat. A vadász bokor mögött fedezékben húzódik és maga elé 15-20 méterre 3-4 élő, esetleg előzőleg szárnyazott csali gerlét köt ki. Ezek szinte mágnesként vonzzák oda a mindezidáig a levegőben nyüzsgő gerlecsapatokat. Kis idő múltán seregnyi madár száll le a csalimadarak köré. Ekkor egy alkalmas pillanatban megrázunk egy ágat, vagy pisszegünk, mire valamennyi odaszállt gerle a magasba emelkedik, és jó célpontot nyújt. A megmaradt gerlék többnyire talán kíváncsiságból, megnyugodva, hogy csali-társaik ott maradtak – egy nagy kört leírva – visszarepülnek a helyszínre, ahol ismét töltött puskával fogadhatjuk őket. De lőhetők már a beszálló madarak is!
Ez a módszer kiváltképp ott eredményes, ahol sok a balkáni gerle, például borsóföld közelében, napraforgótábla szélén. Bízvást állíthatom, hogy ily módon vadászva egyéni lőrekordot is könnyen felállíthatunk – csak győzzük tölténnyel!
A másik módszer nem ennyire eredményes, de talán jobb lő sportot nyújt. A lényege a következő: három-négy vadász pár száz patronnal felszerelve kivonul tavasszal egy gerlék által látogatott borsóföldre, vagy nyáron valamilyen tarlóra, nyárutón napraforgó táblára. Itt úgy helyezkednek el, hogy lehetőség szerint többé-kevésbé álcázva leállják a tábla sarkait és a behúzó, eleséget kereső gerléket lelövik. Amelyiket elhibázza az egyik vadász, az általában a másik felé próbál elszállni, így az is lövést tehet rá.
A gerlézés igen eredményes lő sport. Sokszor van alkalmunk elsütni a puskát, ezért aránylag rövid idő alatt, néhány gerlézés után gyakorolhatjuk a szárnyas vad lövészet sok fortélyát. Kezdő vadászoknak nagyon ajánlatos gerlézni! De a régi vadászok sem bánják meg, ha vadászszezon előtt néhány doboz töltényt „feláldoznak” a gerlézésre. Annál eredményesebben lövik azután a fácánt. Nem mindegy, hogy átlag 4-5, vagy pedig jó formában maradva, 1-2 patronnal lőjük fácánvadászaton a kakast.
Napjainkban az állomány lényeges csökkenésének veszélye nélkül alaposan kivehetjük a vámot. Hol vannak már a múlt századvégi nagy terítékű fürjezések, foglyászatok? Egyik faj sem tudott alkalmazkodni a belterjessé váló mezőgazdasághoz, lassan eltűntek, mint hó a napsütésben. Ebben vajmi kevés szerepe volt a lőfegyvernek, a vadászatnak. A balkáni gerlére nem vár hasonló sors, hiszen kiválóan alkalmazkodott a mai urbanizált világhoz. Számukat egyelőre nyugodtan ritkíthatjuk, hazai állományunkon ez nem fog jelentősen meglátszani. És az ember számára kártevő faj lévén, vadászatukkal még hasznot is hajtunk a mezőgazdaságnak. Amellett húsa sem megvetendő táplálék. Különösen a belőle készült leves nagyon jó ízű, finom, hasonlít a fácánéhoz. Egy szó, mint száz, érdemes rá vadászni.