A nyúl óvatos teremtmény. Laposra húzza magát az avar között, és fülét szorosan az oldala mentén tartja, hogy a vadász ne láthassa. A nyúljárás során gyakran megpillanthatunk egy hátulról menekülő nyulat. Egy olyan nyúl, amelyik olyan mélyre lapult, hogy a vadászok egyenesen elsétáltak mellette. A nyúl elrohan, és sok lövés sárga bocskorokat szór a levegőbe por formájában maga mögött.

Fontos, hogy a vadászkutya megtanulja, hogy ne üldözze a nyulat. Volt egy fiatal kutyám, amely ifjúkori könnyelműségében nyulat kergetett. A kutya futott, ameddig csak láttam, és csak negyedóra múlva jött vissza.

A vadásztársaimmal kivártuk az időt, így volt lehetőségünk levegőhöz jutni. Amikor a kutya végül visszatért, újra elindultunk. Azonban csak néhány lépést sikerült megtennünk, mielőtt egy újabb nyúl vette fel a fejét. A kutya ismét futott, de néhány méter után megállt, és úgy nézett a nyúlra, mintha azt gondolná: “nem, ennek semmi értelme!”. Ezután hosszú kitérők nélkül vadászhattunk együtt. Attól a naptól kezdve a kutya csak nagyon rövid távolságra üldözte a nyulakat – épp csak annyira, hogy úgymond “útba ejtse” őket, de nem többre. Ez egy bölcs kutya volt. Ha olyan szerencsés helyzetben van, hogy jól karbantartott terep áll rendelkezésre a nyulak számára, akkor remek vadászterületet biztosít, és jó ötlet rendszeresen megállni, miközben végigsétál a mezőn. Ha meghatározott tempóban, szünetek nélkül haladsz, a nyúl ellaposodik, amíg elhaladsz mellette, de ha megállsz, elbizonytalanodik, és eloson.

Tartsd szemmel a mezőn a kisebb emelkedőket! A nyulak szeretnek ott heverészni, ahonnan jól rálátnak a környezetre, így könnyű figyelni az esetleges veszélyt. A szép napsütés és a szélcsendes időjárás jó egy ilyen napon, így a száraz, zörgő avarban hallani lehet a menekülő nyúl hangját.