Hogyan szervezzük a nagyterítékű fácánvadászatot? (Nimród, 1979. december)
Hogyan szervezzük a nagyterítékű fácánvadászatot?
Tudom, régen nem így kellett! Tótmegyeren nem volt mesterséges tenyésztés és mégis csodálatos eredmények születtek.
De akkoriban nem voltak növényvédő szerek, 10-20 méteres munkaszélességű, 30-40 kilométer/óra sebességű mezőgazdasági gépek, több ezer hektáros monokultúrás táblák.
Rajnik: Ferenc: ELSŐ AZ EREDMÉNYES TENYÉSZTÉS
Legelőbb is kezdjünk el fácánt tenyészteni, csináljuk jól az utónevelést, és ha több éven keresztül eredményesen dolgoztunk, foghatunk csak hozzá a vadászat előkészítéséhez.
A szalkszentmártoni Petőfi vadásztársaság természeti adottságaiban hasonló a többi Bács megyei, Duna vagy Tisza menti vadásztársaságokhoz. A terület erdősültsége megfelel a megyei átlagnak, elszórtan kisebb erdőfoltokkal több helyen rendelkezünk. Ebből fácán nagyterítékű vadászatára a legnagyobb alkalmas csupán.
A fácán mesterséges tenyésztését 1969-ben kezdtük el. A fácán évi átlagos terítéke ezt megelőzően a kétezret sem haladta meg. Mi is, mint akkoriban minden társaság, tojást vettünk és azt kotlóssal keltettük és neveltettük. A mennyiség növelésének határt szabott a kotlósok beszerzésének nehézsége. 1973-ban áttértünk a napos fácáncsibe fogadására és nevelésére. Fekvőkéményes fűtésű, ablak nélküli, fényprogramos, mélyalmos elhelyezéssel neveltünk fácánt. A két nevelőház 10 000 csibe fogadására alkalmas. Törzsállományt nem tartunk. Napos csibét a MAVAD-tól (1978) és az abádszalóki Lenin Tsz vadásztársaságtól (1979) vettünk, mert innét pensylvániai örvös-fácáncsibéket tudunk szerezni, amelyek tapasztalatunk szerint rendívül kedvező tulajdonságokkal rendelkeznek.
A vadásztársaság vadászatán először 1976-ban értük el a napi 1000 fölötti terítéket. Bérvadásztatásra először 1978-ban vállalkoztunk. Az árjegyzék szerinti – legkedvezőbb – 800 fácán/nap lelövésre szerződött csoportot fogadtunk két napra. A tíz vendég mind a két nap 800-nál többet lőtt. A vadásztársaság a közel kétezer fácán lelövésével több, mint 300 000 forint bevételhez jutott, amiből a fácántenyésztési költségünket teljes egészében fedezni tudtuk. A vadásztársaságunk vasárnapi vadászatain 200-700 kakas szokott esni.
A szalkszentmártoni területen 100 hektáronként 1969-ben mindössze 3,3 darab, 1977-ben pedig már 58,4 darab fácánt lőttünk. Hasonlóképpen kedvező képet ad a bérvadászatból és vadból a 100 hektáronkénti forint bevétel. 1969-től 1977-ig húszszorosára nőtt az összeg. 5176 forint, amely kétszerese az országos átlagnak. A jó eredményt elősegítette, hogy míg 1969-ben 6785 hektár gondozása jutott egy vadőrre, ez 1977-ben 3392 hektárra csökkent.
A számok, ha figyelmesen összehasonlítjuk őket, önmagukért beszélnek. Vadásztársaságunknál a tenyésztés fellendülésének idejére esik a teríték növekedése. Meggyőződésünk, hogy intenzív évenként legalább 5000-es kibocsátás nélkül mai eredményeinket soha nem értük volna el. Fácántenyésztési költségeink megtérülnek és bőségesen vadászhatunk a bérvadásztatás és élő fácán befogás mellett is.
A gazdaságosság kérdéséhez két dolog elválaszthatatlanul hozzátartozik:
1. A fácánt napos kortól 10 hetes korig úgy kell tartani, hogy a kibocsátás idejében az utónevelő téren és környékén alkalmazkodni tudjon a szabad élethez. El kell érni a 90 százalék fölötti nevelési eredményt!
2. A vadászterületet úgy kell karban tartani, hogy azon a fácánok együtt és élve maradjanak a vadászatok idejéig!
Az előbbi kettőhöz tartozik még az, hogy a kifejlett vadászfácánok egy részét megfelelő áron bérvadásztatás útján vagy élőfácánként értékesítsük. Nekünk sem volt gazdaságos a fácántenyésztés, amikor 20-40 százalékos volt a nevelési „eredmény”, amikor a 4-5 hetes fácánok hátán nem volt toll, amikor egy esős éjszaka után százszámra lehetett a fácánhullát összeszedni az erdei nevelőtéren, amikor egy napon 10-20 élő fácánt tudunk csak fogni vagy 40-50 fácánt tudtunk egy nap lőni.
Ma már csak ezek az emlékek. Megtanultuk, megtanulták a hivatásos vadászaink is a fácánvadászatot szervezni és előkészíteni.
Az elmondottak ellenére nem vagyunk elégedettek. Magasnak tartjuk az utónevelő veszteségeinket. Egyetlen héjakosárral 1 hónap alatt 17 héját fogtunk a nevelőtéren és még így is, naponta 5-10 széttépett fácáncsibe maradványát találtuk meg és ástuk el. A tenyésztést gyakorlatilag megoldottnak lehet tekinteni. A 90-95 százalékos nevelési eredményt elfogadhatjuk. Tanulni és tenni – úgy tűnik a környezetünkkel, a vad környezetével kell, az erdőn-mezőn. Újra meg kell tanulnunk azt, amit egyszer már tudtunk, de elfelejtettük. Elő kell vennünk nagy öregjeink tanításait a vadvédelemről, vadóvásról, területgondozásról, őrzésről, vadrejtő sűrűkről.
Ha magunkba szállunk, be kell látnunk, hogy az elmúlt 10 év alatt ezen a téren úgyszolván semmit sem tettünk. Elájultunk az öntömjénezéstől, a tenyésztési munkánk eredménye fölött érzett – kissé túlzott – önelégültségtől. Vadász, hivatásos vadász, fácántenyésztő, – a kibocsátás utána fáradtan leporoltuk a nadrágunkat, kezet mostunk és…hazamentünk. Olajoztuk a puskát, rendezgettük a töltényeinket és vártuk a vadászatok kezdetét. A vadászatokon pedig néztük egymást, kérdezgettük egymástól, hol van az a rengeteg fácán, amit fél évvel ezelőtt ide kiengedtünk?
Komolyan és okosan csak akkor gondolhatunk – egy vadásztársaságon belül – arra, hogy 15-20 000 legyen a kibocsátás és 2000-3000 vagy 5000 a napi teríték, ha a területünket évi 12 hónapos szakszerű, igényes, odaadó munkával alkalmassá tudjuk tenni.
Dőreség a dúvadnak, illetékteleneknek, a természeti ártalmaknak a fácánok ezreit, tízezreit, százezreit nevelni. Tervezzük a napi és éves teríték jelentős növelését, de tudjuk, hogy ezzel nem fedeztünk fel semmi újat, csak a legjobbakat akarjuk megközelíteni.
Munkácsi István: Hogy fogjunk hozzá?
Kevés vadászterület van az Alföldön, így Szolnok megyében is, amely alkalmas nagyterítékű fácánvadászatra. Meglevő erdőink egy része nem nyújt kedvező búvóhelyet a szárnyasvadnak, a nyárasokat pedig nem is lehet erdőnek nevezni, mivel állandóan művelik, nincs alatta „cserjeszint”, ezért sem búvóhelyet, sem táplálékot nem adnak a fácánnak. A nehézségek mellett mégis arra kell törekednünk, hogy gazdaságosan, az állomány legkisebb zavarásával vadásszunk, végezzük az állományszabályozást.
Hol kell kezdeni a nagy értékű fácánvadászat szervezését? Ma természetesnek tartjuk, hogy mesterséges tenyésztés nélkül szó sem lehet nagyterítékű fácánvadászatról. Nagyon fontos, hogy a kihelyezés napjától tavaszig ezeken a bázishelyeken megfelelő takarmányozással helyhez kössük az állományt. Ezen túlmenően, kellő nyugalmat teremtve, fokozott gonddal kell védeni az emberi és állati kártevőktől ezeket a területeket. Melyek ezek a területek? Első helyen kell említenem az erdőket, nádasokat, gyékényeseket és amely valamilyen növénytől takart, és búvóhelye a fácánnak.
Ilyenek a lábon hagyott kukoricaszár, vagy ártéren parlagon hagyott elgyomosodott területek, vadföldek, amelyeken még rajta van a termés.
Teendők vadászat előtt
Meg kell győződnünk arról, hogy a területen hol tartózkodik a legtöbb fácán, merre, mikor, hová jár ki, merre repül szívesen hajtáskor, és ennek megfelelően kell megépíteni a lőállásokat – nádból, kukoricaszárból, bálaszalmából, fonatból. Lényeges, hogy két személyt kellően takarjon. Fel kell mérni az egyes hajtások szélességét, hosszúságát és időtartamát. Ezt követően megállapítandó az egy napra tervezett hajtások száma, azok sorrendje. A hajtások száma függ a hajtás hosszától, a terület tagoltságától, az útviszonyoktól. Mindenesetre arra kell törekednünk, hogy egy napon egy hajtócsoport legalább 5-7 hajtás legyen. A hajtások irányát és sorrendjét elsősorban a fácánok repülési iránya határozza meg, ezért a területen élő fácánt minél többször hajtsuk keresztül a lőállások felett. Az első hajtást, ha egyéb akadálya nincs, ott kell kezdeni, ahol a legtöbb fácán tartózkodik.
Természetesen mindezt nem egyedül, hanem hozzáértő hivatásos vadászokkal, akikre nagy szükség van a hajtóvonal irányításában. Ezután elkészítjük a vadászat vázlatos térképét. Lerajzoljuk a vadászásra kijelölt területet, megjelöljük a hajtások irányát, a lőállások helyét, a hajtások számát és megszámozzuk a lőállásokat. Fontos kijelölni a térképen még a teríték helyét is. Ha több hajtócsoporttal dolgozunk, a csoportok számát, valamint a hajtásvezetőket is érdemes feltüntetni. Mindezt legalább egy-két héttel a vadászatot megelőzően kell elvégezni.
A hajtók létszáma
A hajtások szélességétől, a terület fedettségétől függ a hajtók száma. Általában annyi hajtónak kell lenni a hajtásban, hogy egymást lássák, valamint az oldalazáshoz további 10-20 hajtót rakjunk a hajtás hosszától függően. Hajtóbért soha, de ilyen vadászatokon egyáltalán nem szabad sajnálni. Gazdaságossági számítást végeztem egy és több hajtócsoporttal történő vadászat esetén, amely egyértelműen bizonyította, hogy az egy hajtócsoporttal történő vadászat gazdaságosabb. Természetesen van olyan terület, ahol nem lehet eredményesen vadászni egy hajtócsoporttal. Figyelmet kell fordítani a vadászatot megelőző napon a fácánok esetleges beterelésére és strázsáknak a vadászat hajnalán való felállítására, akik megakadályozzák, hogy a fácán elhagyja az erdőt. A lőállások számát, egymástól való távolságát – az eddigi gyakorlattól eltérően – ne a vadászok száma, hanem a hajtás szélessége és az állomány sűrűsége határozza meg. Harminc lépésnél közelebb ne tegyünk egymáshoz lőállást, inkább állítsuk a puskásokat két sorba, ha sok a fácán és a terep megengedi. A lőállásokat számozzuk meg és a vadászoknak adjuk a lőjegyzéket, amelyen feltüntetjük a hajtás és a lőállás számát. Így mindenki zavarás nélkül elfoglalhatja helyét az egyes felállásoknál. Fontos, hogy a hajtóknak, vadászoknak és a vadszállításnak kellő mennyiségű és a célnak megfelelő jármű álljon rendelkezésére. A járművek nem kényelmi szempontból szükségesek, hanem azért, hogy meggyorsítsák a hajtásokhoz való felállást, a vadászoknál pedig kiküszöböljék a gyalogos felállással együtt járó zavarást. Külföldi bérvadásztatásnál szükségesnek tartom a töltögetők, illetve vadösszeszedők, (fegyelmezett hajtók vagy vadászok) alkalmazását.
Mire vigyázzunk a vadászat során?
Természetesen a baleset megelőzésre, azonban erről nem kívánok szólni. Az eredmény a hajtásvezetők munkájától függ. Az első 2/3-ban legyen a hajtás ütemes, majd az utolsó harmadban csak akkor haladjon előre, ha a puskásvonalban nem szól a puska. Vigyáznunk kell, nehogy szétszakadjon vagy eltolódjon a hajtás vonala, ezáltal a jobb vagy bal sarokra szorítsák a fácánt.
A hajtóknak kiáltásokkal jelezniük kell egymásnak, hogy a vonalat egyenesben tarthassák. A lőállásban levő vadászok és vadösszeszedők legyenek csendben, és ne hagyják el a helyüket a hajtás végéig. A lelőtt fácánt is csak ezt követően szabad összeszedni.
A hajtóvonal csak a hátratörő fácánt lője, vagy még azt se. Vigyázni kell az így lelőtt fácánok összeszedésénél is, nehogy szétszakadjon a hajtás.