Bősz József: Hol tanuljon a vizsla?

Ismételten találkozhatunk vizslás körökben azzal a panasszal, hogy a vizslák képzéséhez nincs megfelelő terület, a vadásztársaság nem ad területet, ahová a vizslás bármikor kimehet kutyájával. Ha kijelölik a területet, azon sohasem találni vadat tehát alkalmatlan arra a célra, amelyre kijelölték. Ilyennel találkoztam a Dunántúlon, az Alföldön, de az ország északi részein is. Ez tehát úgy látszik a vizslások szemszögéből nézve arra való, hogy a vizslát nem kedvelők gáncsoskodjanak, lehetetlenné tegyék a kiképzést. Mi a megoldás? Ez a vizslakiképzés módszeréből fakad. A vizslakiképzés két szakaszból áll. Már a felnövekvő vizslakölyöknek a vadászterületen kell felnőnie, de legalábbis nagyon sokat kell a területen lennie, hogy már kölyök kortól kezdve sok tapasztalatot gyűjtsön a későbbi vadászati gyakorlathoz.
A kiképzés első szakasza a fiatal vizsla fegyelmi kiképzése. Nagyon határozottan kijelentem, hogy ehhez egyetlen vadra sincs szükség! Tehát igaza van annak a vadgazdának – nevezhessem így a vadászmestert – aki a kiképzéshez olyan területet jelöl ki, amelyen nincs vad, ahol a vizslások nem zavarják a vadat.
Eddig általában nincs is baj. A baj ott van, hogy a vizslások nem tartják be a fokozatosságot a kiképzésben és az első alkalommal úgy kezdik a „kiképzést”, hogy a vad elé viszik a vizslát és úgy akarják megtanítani „vadászni”. Nem, vadásztársak! Nincs igazuk azoknak a vizslásoknak, akik ilyen célra vadas területet követelnek. Vizslát általában nem kell vadászni tanítani. Csak arra kell megtanítani, hogy úgy vadásszon, ahogy mi akarjuk! Ez pedig vad nélküli alapkiképzés nélkül nem megy. Fegyelem nélkül nincs hasznosan dolgozó vizsla. A fegyelmi gyakorlatok megtanítása nélkül sohasem lesz fegyelmezett a vizsla vadászaton. Sokan feleslegesnek tartják ezeket a gyakorlatokat, mert szerintük a vadászaton nincs rájuk szükség. Téves nézet! Semmi esetre sem azért tanítjuk a fegyelmi gyakorlatokat, hogy „bohóckodjunk”, ahogy egyesektől már hallottam.
A vizsla öröklött fontos ösztöne a hajtó-, zsákmányszerzési ösztön. Tehát alaptulajdonságainál fogva, minden zsákmánynak birtokába akar jutni. Ha ez nem így volna, nem is lehetne vadászatra használni. Csakhogy, ha a vizsla csak a saját ösztönei szerint vadászna, ugyancsak alkalmatlan lenne a vadászatra. (Sajnos sok van ilyen). A kiképzés lényegéhez értünk: A vizsla ösztöneit alákell rendelnie vezetője akaratának! Ez pedig csak fegyelmezéssel –vad nélkül – lehetséges! A fegyelmezésnek megvannak a gyakorlatai, amelyeknek alkalmazása már módszer és egyéniség kérdése. Sajnos a vizslát nem lehet magyarázattal, beszéddel kiokítani.
Nincs lehetőségem most módszerekről írni, csakis egy-két gondolatot saját tapasztalataimból. Melyek azok a fegyelmi gyakorlatok, amelyekkel az előbbi célkitűzés elérhető?
Az ültetés, hasalás, elhozás.
Ez a három gyakorlat az, amely az alapja az egész kiképzésnek! Erre felépíthető a vizsla szilárd fegyelme, mindaz, ami a gyakorlati vadászatban szükséges.
Lehet, hogy néhányan felkapják a fejüket erre az állításra. A módszerek változatosak, valamennyivel célhoz lehet érni. A mai sietős életünkben nem sok idő jut játszogatásra. Racionális kiképzési munkára van szükség, amellyel biztos alapokkal célhoz érhetünk. Vizslavezető tanfolyamainkon tapasztaltam, hogy a vizslavezetők ezt megértik, elsajátítják és hasznosan alkalmazzák.
Nyugodtan állíthatjuk, hogy a fegyelemre való alapkiképzéshez mindenütt van lehetőség minden zavarás nélkül.
Nézzük a második szakaszt, a vadászatba való bevezetés szakaszát. A fegyelmezés után, ha az jól sikerült, vad elé vihetjük a vizslát. Semmi esetre sem előbb! És most jön a kérdés: hová? Jönnek a kifogások, panaszok egymás után. Erre a vadgazdák nem biztosítanak lehetőséget. Az indoklás: zavarják nyugtalanítják a vadat, az elhagyja a területet. Látszólag ez így is van. De csak látszólag, mert ha tényleg van olyan makacs vadgazda, aki nem tud segíteni, akkor csak a szűk látóköre az oda! Miért? Van-e olyan vadászterület, ahol nincs lucerna, vagy más gyakran kaszálásra kerülő területrész? Nem hinném, hogy lenne olyan vadgazda, aki ne tudna az említett területeken a vadriasztás szükségességét, vagy ne ismerné a kaszálás okozta veszteségeket. Tapasztalatból tudom, és ebben szakemberek is megerősítettek, hogy a veszteségelleni küzdelem legjobb módja a vad elriasztása, távoltartása a veszélyeztetett területekről. A veszélyt az említett területeken nem csak a kaszálás jelenti, de ezeken a táblákon végzik a legtöbb vegyszeres mérgezést is (rovar-, pocokirtás). Hogyan lehet távol tartani a vadat? Állandó zavarással. Hát ha a vadgazda nézőpontjából a vizslázás zavarja a vadat, itt a lehetőség annak hasznos felhasználására a vadmentésben. Nem lehet azonban azt teljesen elzavarni! Így a vizslás is talál a szükségleteinek megfelelő számú vadat a vizsla bevezetéséhez.
Igen, vadászmester kollégáim! A dolgok összefüggenek, de az összefüggéseket ismerni kell. A színvonalas vadgazdálkodásnak ez nagyon fontos tényezője. A vizslakiképzés is hasznos a vadgazdálkodás szempontjából és a jól bevadászott vizsla gazdaságilag is hasznot hoz. Kevesebb – de csak kevesebb – az elveszett vad.
Még egy fontos kérdést kell itt érintenem: és ez a bizalom. Sok helyen hallom, hogy nem lehet a vizslásokban megbízni, mert ölik is a vadat, amikor nem szabad, vadászni is akarnak a bevadászás idején. Azt hiszem a vizslás vadásznak is annyi bizalom jár, mint a többinek, akik a területet járják. Amikor nem lehet vadászni a vizslás sem vadászhat. Nincs is rá szüksége. Akkor mégis hol lőjön a vizslás vizslájának vadat a bevadászás idején? Hány ilyen korú vizsla van egy-egy vadásztársaságban? Legfeljebb egy, kettő. Javaslom, hogy kezdetben a vadászatokon adjunk rá módot, hogy a kezdő vizslás olyan csoportban vadászhasson, amelyben van lehetősége a vizslával foglalkozni. Ezt a vadászat vezetője könnyel el tudna rendezni.
A vizslások pedig nem támasszanak túlzott idényeket! Sokkal inkább használják ki maximálisan a lehetőségeket. A vizsla bevezetésének időszakában a fő figyelmük a vizslán legyen, ne a lövésen. Ez a későbbiek során bőven megtérül.
Ha házépítéshez hasonlítanám a vizslakiképzést azt mondhatnám: Ne a tetővel kezdjük az építkezést! A kiképzésben minden lépcsőt meg kell lépni. Az átlépés visszaesést eredményez majd minden esetben. Ne felejtsék el azt sem, hogy a vadászat rontja a vizsla figyelmét. Újra és újra meg kell azt szilárdítani. Ennek ideje a tavasz. Kiváló alkalom a vadmentés, riasztás. Használjuk ki és legyünk hasznára a vadgazdálkodásnak. A vizslászat általános megbecsülését a vizslások ilyen módon is segíthetik. Ebben ne legyenek restek!