Ki az a Big Game Hunter?
Ahhoz, hogy a csak BGH-nak rövidített Big Game Hunter szerepéről szóljunk, először érdemes vázlatszerűen betekintenünk az afrikai szafarik történeti hátterébe.
S szafarik kialakulásának folyamata ugyanis már a legelső szervezett vadászatok során magában hordozta annak lehetőségét, hogy lassanként óhatatlanul megjelenjenek ők is.
Az 1800-as években a gyarmatosítás alapjaiban változtatta meg Afrikát, hiszen olyan helyekre is eljutott az európai ember, amelyekről korábban nem is igen álmodott, míg az érme másik oldalán ott voltak a bennszülöttek, akik először találkoztak fehér emberrel és idegen civilizációval.
Sajnos, vagy sem, ezt ezen a ponton nem feladatunk eldönteni, már a legelső szafarik is lényegében csak abban különböztek az szigetországi, otthoni vadászatoktól, hogy az angol alsó rétegek helyett a személyzetet afrikai bennszülöttek adták, akik egy része rabszolga volt, míg a szerencsésebbek akár még fizetést is kaphattak szolgáltatásaikért, valamilyen formában. Mondjuk a szabadságukat. A 20. század első évtizedeire Kenya és Tanzánia egyes részei különös módon kísértetiesen hasonlítani kezdtek Nagy-Britannia déli részének nemesi birtokaira. A szafari ugyanis ebből a perspektívából szemlélve lényegében nem volt más, mint egy vadászattal is egybekötött, de valójában abszolút kulturális jelenség. Hiszen az első időszakban még csupán a húsért és az agyarakért/csontokért indultak útra a gazdag gyarmatosítók a Szavannán, majd hamar kiderült, hogy alapvetően nagyon jó üzlet mindez, így egyes szemfülesek szolgáltatásként kezdték értékesíteni az vadászatok megszervezését és lebonyolítását.
Mindennek persze nem örültek a komoly vadászok, hiszen egy hajtásnak nem sok köze van ahhoz, amit ekkoriban Afrikában már előszeretettel műveltek az odaérkező, szervezett, gazdag csoportok. A birtokosok igen gyorsan átformálták, majd felülírták a helyi szokásokat, s megjelentek a Big Game Hunterek (őket más néven White Hunter névvel is illették), akik lényegében közvetítők voltak. Megszerezték a kiszolgálószemélyzetet, amint felmerült, hogy komoly ügyfél van láthatáron, s levezényelték a szafarit, melynek eredménye mindenképpen komoly volt, hiszen milliószámra hemzsegtek akkoriban a vadállatok a kontinensen. A korrekt és sportszerű afrikai vadászatnak csak nagyon rövid idő jutott a századforduló, s a 20. század korai éveiben. Nagy szerencséjére még ekkoriban járt Afrikában Széchenyi Zsigmond és Kittenberger Kálmán is.