Umzingeli, az álmodó vadász Józsa Fábián első irodalmi teljesítménye, mely nyomtatásban is megjelent, méghozzá nem is akárhol: a Nimród kiadónál. Józsa a fekete kontinens különleges világának egy azon belül is elkülönülő vidékére kalauzolja olvasóit, méghozzá a zuluk közé. A zuluk mindmáig pontosan úgy vadásznak, ahogyan őseik már évezredek óta, s nem lövünk mellé, ha bátran azt mondjuk, hogy Józsa alap témája mindennek a minél alaposabb bemutatása, illetve a tradicionális vadászmódszerek szaktanának leírása. Ebben a tekintetben mármint, abból a szempontból, hogy a könyv alapos és részletes szakmai ismeretterjesztő anyag, egy szemernyi kétségünk sem lehet. A szakkifejezések helytállóak és pontosak, a vadászesemények bemutatása szemléletes és hiteles, így a mű jóval több, mint egy szokványos afrikai vadászkaland regényesített változata. Ha gyengeségeit is szeretnénk megemlíteni, akkor érdemes kiemelni a főhős, Umzingeli karakterének kissé talán elcsépelt, amerikai filmekből jól ismert jellegzetességeit, s fejlődéstörténetének előre kiszámítható megoldásait. Az sem feltétlenül a könyv előnye, hogy több mint a harmada Umzingeliről szól. Pedig Józsa minden bizonnyal képes volna bennünket elkápráztatni szaktudásának és megfigyelőképességének további csillogtatásával. De talán nem akart túl szakmai lenni. Összességében a regényt mindenképpen érdemes elolvasni azok számára, akik szereznék alaposabban megismerni egy ősi törzsközösség hiteles vadászszokásait, ráadásul egy európai ember számára a leggyakrabban teljességgel ismeretlen világ miliőjében.