Melyek a vizsla leglényegesebb fegyelmi gyakorlatai? – kérdezik sokan. A legnevesebb idomítók könyveiben tallózva, a legfontosabb feladatként általában a hasalást, más néven a droppot találjuk meg. Félix Endre kiváló kutyaszakértőnk és idomítónk valamennyi könyvében, cikkében a legnagyobb teret ennek a gyakorlatnak szenteli. De már elődje, Fónagy József felfedezte a hasaltatás fontosságát. A vizsla idomítása című könyvében így ír: „Hogy ebünk mindig kézben legyen, a füttyre való lefekvést tökéletesen kell tudnia ebédünknek, mert ha erre bárhol és bármikor lefekszik, nagyon természetes, ebünk mindig hatalmunkban lesz.” Fónagy vizslái droppotak is bármilyen körülmények között, s véleménye szerint ennek köszönhette, hogy kutyái Európában valamennyi vizslaversenyt megnyertek, s az akkor legjobb idomítóknak tartott angolok sem tudták felvenni vele a versenyt, annak ellenére, hogy kutyáik minden más szempontból kiválóak voltak. Bába Károly könyvében ezt olvashatjuk: „Úgyszólván legfontosabb szerepet tölt be a vizsla életében a „hasalj” vezényszó végrehajtása…vizslánknak annyira második természetévé váljon, hogy bármily távolságból (amíg karunk felemelését láthatja, vagy sípunk hangja elhallatszik) képesek legyünk minden körülmények között azonnal lehasaltatni”.
Ma már a külföldi idomítók is vallják ennek a gyakorlatnak fontosságát. Hegendorf „Der Gebrauchsund” című könyvében ezt írja: „Hasalj” ez az idomítás lelke, mert ezzel a paranccsal távolról is kézben tartjuk a kutyát.”
Idősebb és ifjabb Jilly Bertalan több kiadást megért idomító könyvükben megerősítik elődjeik véleményét: „A legelső, amire a kölyök vizslát megtanítjuk, a hasalás. Ez az egyik leglényegesebb kívánalom a jó vizslával szemben, egyben kulcsa is az egész idomításnak. A hasaltatás gyakorlati jelentősége abban csúcsosodik ki, hogy ezáltal minden körülmények között kézben tudjuk tartani a kutyát. A hasalást parancsoló kéz vagy hangjelre a kutyának reflexszerűen kell a parancsot végrehajtania.