A fiatalember úgy döntött, hogy a vadászatra áldozza – nem csupán a szép nagy vagyont –, de életét is. Óriási vadászterületek bérlője országszerte, s lényegében teljesen eltűnt saját világában, hogy tanuljon, írjon, kutasson, és persze vadásszon. Aztán egyre többet kezdett publikálni különféle szaklapokban, hiszen nem csupán elismert vadász tekintéllyé vált, de az általa megfigyelt területek komoly természettudósává is. 1925-ben megszervezte a Nemzeti Vadászati Védegylet égisze alatt az 191 óta legnagyobb trófeakiállítást a magyar Mezőgazdasági Múzeumban. 1930-ra aztán, hiszen a trófeakiállításból minden évben megrendezett esemény és verseny lett, kidolgozta a Nádler-képletet. Ekkorra már ő volt az ország legnagyobb tekintélyű zoológiai szaktudósa, s 1929-ben a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatója lett, majd egy év múlva a Természet szerkesztője. Könyvei és szakmai cikkei egytől egyig rendkívül olvasmányos, ma is nagyon élvezetes írások, melyekkel jól érzékelhetően az is célja volt, hogy a vadászat és a zoológia tudományát a széles olvasóközönséggel is megismertesse. Ma ezt úgy mondanánk: nagyon jó marketing érzékkel rendelkezett. Hagyatékát, melynek részét képezi mintegy 640 trófea és állatbőr is, a Nemzeti Múzeum Állattára őrzi.