Leleplezve: 10 mítosz a sebzett szarvasok utánkereséséről
Mit gondolsz, mennyit tudsz az utánkeresésről?
Már a 70-es évek eleje óta foglalkozom utánkereséssel, akkoriban mutatta be az íjász mentorom „Tracker” Thomas az utánkeresés művészetét és tudományát. Az évek során tanultam néhány dolgot, de „felejtenem” is kellett néhányat. A legtöbb „felejtést” az utánkereső kutyámnak, Radarnak köszönhetem, aki többet tanított a megsebzett szarvasok követéséről, mint amennyit egyedül valaha tanulhattam volna. Radar John Jeanneney által került hozzám, aki drótszőrű tacskókat nevel a feleségével, Jolanta-val. Jeanneney majdnem 50 év alatt több mint 1000 szarvast keresett meg és kétségtelenül a legnagyobb tudással rendelkező szarvas utánkereső az országban. Az ő párosuknak köszönhető sok minden abból, amit a szarvasok kereséséről tudunk. John korábban egyetemi professzor volt és egy tudós, két kitűnő könyvet írt az utánkereséséről: „Dead On (Nagyon pontosan)” és „Tracking Dogs for Finding Wounded Deer (Utánkereső kutyák a sebzett szarvasok megtalálásához)” Sajnos a sebzett szarvasok utánkeresése éppen annyira mítosz, mint valóság. Itt van néhány azokból a népszerű mítoszokból, amik nélkül lehet boldogulni, vagy legalábbis megkérdőjelezni. Minden utánkeresés egyedi a maga módján és mindegyik keresés megköveteli, hogy lehető legtöbb rejtvényt megfejtsük és rátaláljunk az állatra.
1) Várj a lövés után:
Az íjász vadászok 50 éve azt gyakorolják, hogy várnak a lövés után, de a várakozás nem mindig a legjobb megközelítés. Kezdőknek mondom, minden lövés után alaposan meg kell vizsgálni a helyet, ahol a vad állt, amikor lőtt. Ezt addig kell megtenni, amíg frissen megvan az elménkben. Túl sok az vadász, aki nem jegyzi meg a becsapódás pontos helyszínét.
2) Adj neki időt, hogy megmerevedjen:
A szarvasok csak akkor merevednek meg, ha elpusztulnak, szóval felejtsd el a „megmerevedés” elméletet. Azért fekszenek le, mert nagyon betegek, vagy mert elértek egy olyan helyet, ahol azt gondolják, hogy biztonságban lefeküdhetnek. Nem feltétlenül akarsz kiugrasztani egy sebzett szarvast az ágyából, de vannak olyan helyzetek, amikor jó ötlet követni a megsebesült szarvast. Bizonyos izom és csont találatok vérzést eredményeznek, ami ahhoz vezet, hogy elpusztul, amikor elegendő vért veszített. A szarvas nyomás alatt tartása a szívét is megdobogtatja egy emelt szinten, ami növeli a vérveszteséget és csökkenti a véralvadást és a gyógyulást. Az egészben az a trükk, hogy megértsük milyen sebbel van dolgunk. Folyamatosan vérezted a szarvast, ha nem volt végzetes a találat – ez nem fog megtörténni, ha a szarvas elfekszik, lenyugszik és a vér megalvad. Esetenként a sebzett szarvas hajtása a legjobb megoldás.
Ha egyből utána eredünk, azt is eredményezheti néha, hogy még egyszer meglőhetjük. Nagyon sok állatot figyeltem meg, amint egy ideig támolygott egy meggyengült állapotban, mielőtt működni kezdett az elméje és a végtagjai és így elmenekülhetett teljesen. Valamikor az ismételt lövés teszi be a kaput.
3) A zsigerbe lőtt szarvas egy elvesztett szarvas
Sajnos nem minden nyíl oda repül, ahova szeretnénk. Ez a lövedékekre is igaz. Több mint a szarvas testtömegének a fele a rekeszizom mögött van. Az olyan szarvasokat, amiket „kicsit hátul” találtunk el, nem vesztettük el. Ideiglenesen lehet, hogy elveszett, de szinte mindig elpusztulnak.
„Zsigerbe lőtt” szarvasok általában a lövés után 8 – 12 órával pusztulnak el. Ezek azok a szarvasok, amiket nem akarsz elriasztani a pihenőhelyükről, vagy feleslegesen nyomás alá helyezni. Ha egy zöld nyálkás nyilat találsz és istálló szaga van, nem kell szarvas nélkül hazamenned. Csak menj vissza a táborba és várj a nap nagy részében mielőtt utána mennél. Egy zsigerbe eltalált szarvas szinte mindig elpusztulva fog előkerülni, de azt nem akarjuk, hogy a legközelebbi faluban pusztuljon el. Szóval ebben az esetben ne hajtsd.
4) Szedd össze reggel:
Már kétszer előztek meg prérifarkasok egy elpusztult szarvasnál az utóbbi öt évben. Egyszer reggelig vártam az utánkereséssel, egyszer pedig visszamentem a táborba és megettem egy tányér csilit, mielőtt elindultam egy szarvasért, amiről biztosan tudtam, hogy elpusztult.
Egy másik alkalommal egy medve vitte el egy elpusztult szarvas tetemét, amit az erdőben hagytam a fiúknak, hogy menjenek érte. Harminc évvel ezelőtt gyakran hagytuk a szarvasokat reggelig (feltéve, hogy elég hűvös volt), mielőtt utánuk mentünk. De a prérifarkasok és medvék elszaporodása mindent megváltoztatott. Vannak olyan helyek az országban, ahol már majdnem versenyeznie kell a vadásznak a ragadozókkal az elpusztult vagy megsebzett szarvasért. Ez egy ilyen rossz és egyszerű időszak! Ha biztos vagy abban, hogy jól eltaláltad, eredj utána és menj a szarvasodhoz, mielőtt a prérifarkasok teszik.
5) A sebesült szarvasok mindig vízhez mennek:
A szarvasok gyakran mennek vízhez, de nem feltétlenül azért, mert megsebesültek. Egy megsebesült szarvas általában olyan helyre megy, ahol előzőleg aludt, vagy ahol biztonságban érzi magát.
Ezeknek a helyeknek lehet is közük a vízhez, meg nem is. Egy szarvas, ami rutinosan egy mocsár magas részén pihen, veheti az irányt a hely felé, de a biztonság miatt, nem azért, hogy igyon. Egy sebesült szarvas átkelhet egy folyón, patakon vagy hód tavon de nem azért mert úszni támadt kedve. Egy zsigerbe eltalált szarvas nagy valószínűséggel (végül) a víz felé veszi az irányt, ahogy beáll a láz és szomjas lesz. Már követtem sebesült szarvast mérföldeken át, amik semmi jelét nem mutatták annak, hogy víz felé akarnak menni. Amit tenni fognak valamilyen rendszerességgel, hogy megpróbálnak a biztonságos pihenő helyükhöz menni.
6) Sebesült szarvasok soha nem mennek felfelé:
Bárcsak annyi eurom lenne, ahányszor egy sebesült szarvast üldöztem egy hegyoldalon felfelé. Fel fognak menni és lejönni a másik oldalon, ha olyan kedvük van. Természetesen egy szarvas, aminek a sebe gátolja a mozgásban nagy valószínűséggel elkerüli a meredek mászást, de ne hagyd, hogy a régi mítosz, miszerint a sebesült szarvas nem megy felfelé akkor, ha minden jel arra mutat. Tulajdonképpen a megsebzett szarvasok gyakran mennek felfelé, ha a biztonságot nyújtó területük arra van.
7) Egy nyíl a tüdőbe halott szarvast jelent:
Ó, bárcsak igaz lenne. Adj le egy jól célzott lövést, ami áthatol egy, vagy mindkét tüdőn és általában lesz egy halott szarvasod. De, voltak esetek, amikor vadászok felnyitottak olyan szarvasokat, ahol egy széles hegyű nyílvessző áthatolt egy tüdőn és a szarvas túlélte a napot. Általában a seb magasan van a tüdőn, (szinte mindig csak egy tüdőn). Én személyesen két szarvast ejtettem el, aminek egy tüdejét lőttem át egy vagy több szezonnal ezelőtt. Amikor olyanokkal beszélgettem erről a témáról, akik értenek valamit a szervek működéséről és a seb traumáról, azt az elméletet vetették fel, hogy a megsebesült tüdő összeesett, megállt a működése és a seb begyógyult.
8) Ha összerogyott, akkor elpusztult:
Valamikor egy szarvas, amit puskával, vagy sörétes puskával lövünk meg, összeesik, mint egy kupac tégla. A puska elsül és a szarvas egyből összeesik, a vadász gratulál magának és eljár egy kisebb győzelmi táncot vagy más buta dolgot, mint például megiszik egy pohár kávét vagy elmegy a kocsijához ebédelni.
Amit egy vadásznak tennie kéne az, hogy fedezi a szarvast a puskával és készen áll egy második lövés leadására. Az azonnali „összerogyások” gyakran az idegrendszeri sokk eredményei és idővel elmúlhatnak. A szarvas visszaszerzi egyensúlyát és már el is rohant. A gerinchez közeli találatok okozhatnak ilyen reakciót és esetenként okoznak is. Győződj meg róla, hogy a szarvas halott – teljesen halott. Ugyanez vonatkozik az „elpusztult szarvas” utánkeresésére amit még egyszer meg kell lőni, hogy megakadályozzuk azt, hogy felálljanak és elmeneküljenek.
9) Ha nincs vér, nincs szarvas.
Vannak olyan vadászok, akik feladják a szarvast, mert nem találnak vért. A vadászoknak kötelességük minden tőlük telhetőt megtenni és nyomon maradni egy olyan szarvasnál, amit meglőttek, vagy rálőttek. Néha egy jól eltalált szarvas nem hagy vérnyomot 100 méterig, vagy még többig. Némelyik szarvas egyáltalán nem vérzik és más jelét sem mutatja annak, hogy eltalálták, aztán néhány száz méter után összeesik. Használj minden jelet, amit tudsz és kövesd a szarvast, amire rálőttél. Sok dolog történhet, ami meggátolja a vér sebből való távozását. Bárki, akinek van egy utánkereső kutyája mesélhetne mindenféle történetet arról, hogy nagy távolságokon követtek szarvast és nem volt semmi vér, ami mutatta volna az utat. Sok vadász keresett már elpusztult szarvast egy csepp vér nélkül, ami nyomot hagyott volna.
10) A kutya megtalálja:
Nem feltétlenül. Az utánkereső kutyák csodálatos előnyt jelentenek, de csodát nem tudnak tenni. A rossz találat az rossz találat és egy nyomkövető kutya sem tud megtalálni egy gyengén eltalált szarvast. Még a legjobb kutyának sincs reménye arra, hogy megtaláljon egy olyan bikát, ami a másik megyében kergeti a teheneket. Vannak olyan önkéntes szervezetek, amik inkább utánkeresnének, mint vadásznának. Olyan vadászok hívják őket, akik nem találják a meglőtt szarvast. Egyes ilyen elszánt férfiak és nők évente több, mint száz hívást kapnak vadászoktól. Még a legjobbaknak is van olyan szezonjuk, amikor a szarvasok kb. 50%-kát találják meg. Egy rossz találat az rossz találat és gyakran azt jelenti, hogy a szarvas elveszett.