Puska nélkül a szafari parkban (Nimród, 1980. október)
Schmidt Egon: Puska nélkül a szafari parkban
Ha külföldön járok, soha nem mulasztom el felkeresni az állatkerteket. Rengeteget tanul így az ember, hiszen olyan állatfajokat van alkalma természetes mozgásuk közben megfigyelni, amelyeket távoli hazájukban valószínűleg soha nem tudna felkeresni.
Legutóbb a Csehszlovákiában és az NDK-ban tett út során öt állatkertet látogattam meg. Mindegyik szép és érdekes volt, egyik másik fajokban egészen rendkívülit nyújtott, nekem legjobban mégis a csak nemrég létesült Dvur Karlové-i állatkert és szafári park tetszett. A „Csehországi utazások” c. útikalauz mindössze másfél sorban emlékezik meg róla, de én mégis ennek a rövidke utalásnak köszönhettem, hogy tudomást szereztem róla és meglátogattam.
A mindössze 17 000 lakosú kis városka Pardubice-től északra, Hrádec Králové közelében fekszik. E városból a 33-as úton kiindulva Jaromer-ig megyünk, s ott kell letérni Dvur Králové felé. Útközben a sűrű fenyvesek között kanyargó út mentén egyébként több helyen is hatalmas zsiráf és orrszarvú ábrák hívják fel az utasok figyelmét a létesítményre.
Az állatkert bejárata nem sejteti, hogy a látogatónak rendkívül élményekben lesz része. Mi először a késő délutáni órákban érkeztünk oda, de a jegyszedőnő, kedves arcú, fehérhajú néni, kitűnő németséggel azt tanácsolta, hogy jöjjünk inkább másnap reggel, mert a kert olyan nagy, hogy már nem lenne időnk végigjárni. Így azután, némi kérdezősködés után találtunk egy viszonylag közel fekvő kempinget, ami csodálatosképpen teljesen lakatlan volt. Minden a legnagyobb rendben, tisztaság, működő vízvezeték, csak éppen egyetlen sátor, egyetlen lélek sem. A kapunál egy nagy táblára még az árak is ki voltak írva, de miután senki sem volt, aki beszedje a pénzt, még fizetnünk sem kellett. Felvertük a sátrakat és másnap már kora reggel ott álltunk az állatkert kapujában. Az éjszakai zápor után felhőtlen égről ragyogott le a nap és szerencsére így is maradt egészen a késő délutáni órákig, amikor fáradtan, de élményekkel gazdagon elhagytuk az állatkertet.
A kert nagyságáról sajnos nem tudok pontos adatokat adni – mert – és ez volt talán az egyetlen hiányosság – semmiféle ismertetőt nem árusítottak. A méretek minden esetre óriásiak és még mindig számos beépítetlen területrész áll rendelkezésre. Ezt a lehetőséget alaposan ki is használják. A kifutók hatalmas méretűek és a közöttük kanyargó utakon sétálva az ember néha szinte Afrikába képzeli magát. Amikor a rejtett védőárok mögött zöldellő legelőket és az ott sétáló vagy szaladgáló állatokat néztem, eszembe jutott a szegény, körbezárt és területileg megnyomorított budapesti Zoo. Vajon mikor lesz nekünk valahol a főváros környékén hasonló nagyságú, jól elérhető és korszerű állatkertünk?
A Dvur Králové-i kert elsősorban afrikai állatokra specializálta magát és a látogatónak a gazdag fajszám mellett főleg a mennyiségi arányok tűnnek fel. Fehér vagy széles szájú orrszarvúból például legalább 15-20 példány sétált békésen a hatalmas kifutóban, de a szomszédban három fekete orrszarvút is láttam. Kettő közülük éppen dagonyázott. Nyakig merültek a vízbe és látható élvezettel fújtattak, hemperegtek benne.
Zsiráfokból 11 darabot számoltam össze, kafferbivaly legalább egy tucat legelészett békésen az út mentén, rajtuk kívül többek között oroszlánok, gepárdok, törpe vízilovak, mandrill család, három cerkófmajom faj, struccok és egy sereg madár igyekezett „afrikaivá” varázsolni a hangulatot. Hamarjában nem is tudtam megszámolni, hány gnu, csíkos és fehérfarkú legelészett az egyik kifutóban, velük egy csomó játékos kedvű borjú is.
A legimpozánsabb látványt azonban a rengeteg antilop és a gazella nyújtotta, amelyek a hatalmas kiterjedésű füves kifutókban különösen jól érvényesültek. A nagy falka lóantilop odaérkezésünkkor éppen az árnyékban pihent, később azonban megriadtak valamitől vagy talán csak jókedvük támadt, de olyan vágtát rendeztek, hogy minden látogató megállt, hogy csodálja őket. Frissek, ruganyosak voltak, látszott rajtuk a jóltápláltság és az is, hogy amikor csak kedvük tartja, alaposan megmozgathatják lábizmaikat is.
Nagyon tetszettek a passzánok, ezek a hosszú és hegyes szarvú oryx antilopok, melyeknek fejét gyönyörű fekete fehér mintázat díszíti. Ugyancsak hosszú, de szépen ívelt szarva van a mendesz-antilopnak, amelyből szintén több példányt láttam.
Az egyik kisebb kifutóban nagy meglepetésemre hét bongót fedeztem fel. Jellegzetesen csíkolt testükről nyomban felismertem őket.
Szerettem volna fényképezni is, de azt sajnos nem sikerült. Hosszú ideig várakoztam a kerítésnél, de a bongók egész idő alatt az árnyékban feküdtek, ki sem mozdultak onnét. Hazájukban, Nyugat és Közép-Afrika erdeiben is a legsűrűbb részeken élnek, vadászok, fényképészek csak elvétve találkoznak egy-egy példánnyal.
A bongóktól tovább sétálva több bozóti antilop akadt elém. Ez a szép, a szitutungával rokon antilopfaj Afrikában a Szaharától félre fekvő nedves őserdőkben és füves területeken él. A régebbi vadászkönyvekben gyakran, mint „Buschbock” szerepel.
Örökösen mozgásban voltak a kecses vándorantilopok, amelyek fehér változatát is megpillantottam. Az egyik kifutóban több gyönyörű nagy kudut láttam, mellettük néhány nagyszarvú kob kapott helyet. Ez utóbbi a vízi antilopokhoz tartozik és Afrikából négy faját ismerjük. Nevüknek megfelelően főként a folyók környéki erdőkben és sztyeppéken élnek, de otthonosan mozognak az ember számára járhatatlan mocsarakban is.
Mozgékony rokonaik közül lustaságukkal tűntek ki a nagytestű nilgau antilopok. Már reggel is fekve találtam őket a kifutó sarkában, de amikor később a délután folyamán arra jártam, ugyanolyan kényelmesen heverésztek akkor is.
Folyton jöttek-mentek viszont a szép lantszarvú antilopok. Legelésztek a zöld fűben, néha vágtattak egy sort, azután kíváncsian egészen közel jöttek az árokhoz, amely kifutójukat a közönségtől elválasztotta.
A legszívesebben napokat töltöttem volna a Dvur Králové-i állatkertben, de feszített úti programunk sajnos csak egyetlen napot engedélyezett. Ezt azonban igyekeztem a lehető legjobban kihasználni. Többször is bejártam, minden apró részletet igyekeztem megismerni. Van a kertnek nagyon szép hüllőháza és akváriuma is, ahol sok érdekes és ritka fajt lehet látni, de van miben gyönyörködni a madarak röpdéi és kifutói környékén is. Természetesen az afrikai állatokon kívül egyéb földrészekről származó fajok is vannak, így például lámákat, sörényes farkasokat láttam, de a létesítmény igazi jellegét a fekete földrész szavannáinak lakói adják meg.
Magáról az állatkertről sajnos nem sikerült sokat megtudnom. Wagner úr, az igazgató, nem volt ott aznap, pedig nagyon szívesen készítettem volna vele interjút. Egyik munkatársát találtam csak bent, de ő csak a cseh nyelvet beszélte, így aztán nem sokra mentünk egymással. Annyit sikerült megtudnom, hogy a kertet 1946-ban alapították, nagyon jó kapcsolatokat tartanak fenn afrikai államokkal és a beszerzett értékes állatfajok közül jó néhányat rendszeresen szaporítanak is. Külön kutatórészleg és a legmodernebb felszerelésekkel dolgozó állategészségügyi osztály is működik a kert területén.
A terjedelem nem engedi meg a részletesebb ismertetést, így csak néhány mozaikot villanthattam fel a Dvur Králové-i szafári parkról és állatkertről. De akit érdekel Afrika állatvilága és Csehországban jár, el ne mulassza megtekinteni Közép-Európa egyik legfiatalabb, de nagyon modern és állományát tekintve rendkívül gazdag állatkertjét.
