A pontos célzáshoz fontos, hogy tisztán lehessen látni, jól kivehető legyen a vad, amit megcélzunk. Eleinte, amikor céltávcsövek még nem nagyon voltak, a célzáshoz a nyílt irányzékot, azaz nézőkét és célgömböt használták. A célgömbre és a nézőkére a célzó szemlencséjének csak a fele irányul, azaz a szemlencse felső fele a célzó berendezésen keresztül kapja a fényt. Ez a mennyiség a szem által felfogható fénymennyiségnek a fele.
Az életkor előrehaladtával azonban a szem mind nehezebben tudja éles képpé összeállítani a nézőkét, a célgömböt és a célt. Csökken a szem feloldóképessége, a három tárgy közül valamelyik mindig homályos marad, és ez a pontos célzást, az eredményes lövést hátrányosan befolyásolja.
Fiatal vadászok, akik golyóspuskát vásárolnak, nemegyszer mondják, hogy nekik nem kell távcső, látnak anélkül is. Igen ám, csak éppen elfeledkeznek arról, amire az előbb röviden utaltam, hogy az évek előrehaladtával a szem is öregedik. A büszke fiatal vadászok néha akadékoskodásnak is veszik idősebb társaik tanácsát, hogy vásárolják csak meg azt a távcsövet, nem árt megszokni, és jobb előbb, mint később.
Nyílt irányzékkal csökkent fény mellett, vagy nagyobb távolságra már nehezebb és bizonytalanabb a célzás és a találat valószínűsége, még akkor is, ha egyes puskákra állítható nézőkét szereltek.
E célzó berendezés hiányosságát nagymértékben megoldja a céltávcső mind nagyításával, mind fényerejével. Így lehetővé válik a csökkent fényviszonyok közti célzás is.
Nagyvad vadászatához leggyakrabban a négy- és hatszoros nagyítású távcsöveket használjuk. A les vadászatokhoz, vagy a gyenge látási viszonyok közti vadászathoz jobb a hatszoros nagyítású távcső. Ekkor azonban lehetőség szerint „támasztékból” lőjünk, mert így biztosabb a találat. Ha viszont cserkelő vadászatra indulunk, akkor a kis nagyítású távcső használata a jobb, ugyanis lövéshez nem kell megtámasztani a puskát, úgy is pontosan lehet célozni.
A négyszeres nagyítású távcső mind cserkelő, mint a les vadászatokhoz megfelelő. Természetesen a már nem egy olyan céltávcső kapható, amelynél a nagyítás mértéke állítható. Ezek a távcsövek viszont elég sokba kerülnek.
Alapjában kétféle célzó berendezés létezik: a szálkereszt és a leggyakrabban használt háromvonalas kereszt. Az állítható távcsövek legtöbbjénél, például a Zeiss Diavarinál, szálkereszt található.
A megcélzott vad távolságának a megbecsülése nem egyszerű feladat, különösen a hagyományos nyílt irányzékkal. Cél távcsővel azonban valamivel könnyebb. Vannak olyan távcsövek is, amelyeknél a célzó berendezés koncentrikus körökből áll, feltüntetve azt is, hogy az egyes köröket kitöltő vad milyen távolságra van.
Az egyszerűbb szálkereszteknél a vízszintes vonalak száz éter távolságnál körülbelül húsz centiméternyi felületet takarnak. A szabad, vonal nélküli tér hetven centiméternyi. Mindez a vad testhosszának ismeretében lehetővé teszi, hogy a szálkereszt segítségével a cél távolságát meg lehessen állapítani.
Ez a következőképpen történik. Ha mondjuk az őzbak a vízszintes nyílásban áll, akkor a távolság száz méter. Az őzhöz hasonló nagyságú a muflon, a zerge és a dámvad. A jól megnőtt disznó, ha kitölti a nyílást, akkor körülbelül száznegyven méternyire van, míg a szarvas – ugyancsak, ha kitölti a nyílást – körülbelül száznyolcvan méternyire.
Az ábráról a szálkereszt nyílástakarásainak függvényében a megcélzott vad távolsága leolvasható.
Természetesen az ábrán közöltek csak megközelítő távolságok, és csak arra szolgálnak, hogy elkerülhetők legyenek a nagyobb távolságbecslési tévedések. A gyakorlott vadászt azonban a távcső segítségével történő távolságbecslés a pontos célzásban és a biztos találatban jól segítheti, ha ismeri az általa használt lőszertípus ballisztikai adatait. Nem árt – és egyáltalán nem szégyen, sőt! – ha a céltávcső felszerelése után puskánkat saját szemünkhöz is egy arra alkalmas helyen belőjük, és a továbbiakban mindig ugyanazt a lőszert használjuk. Így jobban elkerülhető lesz a „nemtalált” lövésekkel az erdő felesleges zavarása, és a sebzés mértéke is csökkenthető.
Azt is meg kell azonban jegyezni, ha pontosan, illetve megközelítő pontossággal szeretnénk megtanulni a céltávcsővel történő távolságbecslést, akkor bizony a tanulópénzt, azaz a „tanuló lőszert” meg kell fizetni.
Javasoljuk, hogy a távolságbecslést – céltávcsővel – ne élő vadon gyakoroljuk. Válasszuk ki a terepen az őz, vaddisznó, szarvas nagyságú tárgyat, távcsövünkön keresztül becsüljük meg a távolságot, s a kapott eredmény helyességéről méréssel győződjünk meg.