Rajnik Ferenc: Töprengés

„Hány éves korában lesz az őz ivarérett?” – tettem fel a kérdést két szakembernek.
„Hát, három éves korában már biztos ivarérett” – mondta az egyik, a másik pedig kitért a konkrét válaszadás elől.
A kérdés azért vetődött fel, mert egy gida zsigerelésekor olyan meglepő dolgot tapasztaltam, amire az elmúlt 30 év magyar nyelvű szakirodalmában nem találtam utalást. Csak az 1934-es kiadású Brehm foglalkozik e témával, a nála megszokott részletességgel, alapossággal. De nem tudjuk, hogy mikor lesz ivarérett az őz.
Vagy tudjuk?
Szerintem az őz már 6 hónapos korában ivarérett lehet, Nem állítom, hogy minden sutagida 6 hónapos korában befedeződik, azt sem tudom, hogy az őzgidák hány százaléka fedeződik be születése évében, csak azt tudom, hogy fiziológiailag nem kizárt a május-június hónapban született sutagidák novemberi befedezése és azt, hogy esetenként ez elő is fordul. Ezt követően pedig – minden valószínűség szerint – kihordják vemhüket, és 12 hónapos korukra már ellenek. Megállapításomat az alábbi konkrét esettel támasztom alá.
Egy eredményesnek mondható január végi sutázás után fáradtan álltam a terepjáró mögött. Egész nap egyedül voltam, most sincs segítség. Igaz, talán nem is igényeltem. Délután négy óra. Még egy óra van a besötétedésig. Sietnem kell! A kocsi a vadgazdaság melletti folyó patak partján áll. Hátam mögött az élettelennek látszó befagyott víz, a zizegő barna nádas. Előttem a hóban 14 őz sorba fektetve. Biztosan van vagy mínusz 10-12 fok.
Aki már csinált ilyet tudja, hogy most kemény 1-2 óra munka következik. Mára vége a vadászatnak, most jön a zsigerelés. Ilyenkor derül ki, hogy a terítékből hány a szívlövött, mennyi esett „csak” tüdőlövéssel, és hány őzet ért a lövedék a rekeszizomnál hátrább májon, vagy netalántán gyomron, bélen. Érdekes megfigyelni a lövedék hatását, érdemes ilyenkor belenézni az őzbe. Én sutákra, bakra 7 x 64 –es kaliberű puskával vadából Sellier Bellot 9 grammos ólomhegyű lövedékű lőszerét használom. Ez elég lapos röppályájú, megfelelő energiájú, jó lőszer a téli 200-250 méteres őzvadászatkor.
Az őzek sorban fekszenek. Elöl a jól lőtt suták. Utána a gidák és végül két bélen lőtt. A rosszul lőtt őz zsigerelésekor összepiszkolódik a kéz és a kés, ezen kívül én kimondottan allergiás vagyok annak a masszának a szagára, ami a hasüregből ilyenkor kifolyik. Ezért aztán kiraktam őket szegényeket a sor végére. Majd ha kész leszek mindennel, erőt veszek magamon és megcsinálom azokat is.
Az elsőt kihúzom, a patak enyhén lejtős partján a puha porhóban a hátára fektetve jól el tudom helyezni. Előveszem a késem és megnézem az órám. Öt perc múlva a belsőségminta a molinónzacskóban lábra kötve fityeg. Jöhet a következő. Öt óra lett mire végeztem a sutákkal, most már csak a két gida van hátra, na meg a rosszul lőttek. A gidát könnyebb zsigerelni, az erős, nehéz suták után valóságos megkönnyebbülés. Vékony, puha a bőr, kicsi még a szinte törékeny fej, pici a gégefő. A medencecsontú varrat még porcos. Harsog a kés alatt, könnyen vágódik. A végbél kivétele előtt könnyel lehet feltörni a medencecsontokat. A bendőt kiteszem, a hátán fekvő test bal oldalára. Ezután a beleket szoktam felszabadítani, de most megáll a kezem. Felegyenesedem.
A bal oldali méhszarvban egy körülbelül ürge nagyságú magzatot látok! Nem értem a dolgot. Megnézem a szájban jól látható alsó metszőfogakat. Az I. 1-2 már váltódott az I. 3-4 még tejfog. Az őz 8-9 hónapos korára jellemző fogállapotot találok. Alig akarok hinni a szememnek. Tapogatom a méhben lévő magzatot. Hogy történhetett ez, mikor fedeződhetett be? Nem tudtam rá választ adni. Az elkötött nyelőcsövet, a bendőt visszatettem a helyére. Ezt a gidát, így ahogy van, beteszem a hűtőbe. Vasárnap vadászat lesz, pénteken jönnek a központból a pestiek, megmutatom nekik.
Hát eddig a történet, amelynek megmagyarázására az alábbi elméletet dolgoztam ki:
A májusban született őz hathónapos korában, novemberben ivarérett lehet. Ekkor súlyban már 10-12 kilogrammot is elérhet, marmagassága megközelíti a suta marmagasságát. A másodlagos ivarjelleg kifejezett, ami erőteljes nemihormon-termelődésre utal. A sutagidák köténykéje ekkor már szabad szemmel, távcsővel a szabadban jól látható. A bakgidák meg éppen ebben az időszakban kezdik növeszteni barkás gidaagancsukat a megfelelő mennyiségben termelődő hím nemi hormonok hatására.
Kedvező körülmények között érett petesejt, petesejtek válnak le az üzekedési hajlamot kifejező váladék termelődésének kíséretében. Nem kizárt, hogy a bakgidák pedig már ekkor érett ondósejtekkel rendelkeznek.
Az irodalomban említett – számtalan alkalommal megfigyelt – novemberi üzekedés, ál üzekedés tehát nemcsak a július végi, augusztus eleji üzekedésből kimaradt suták pót-üzekedését jelenti, hanem az ekkor már ivarérett gidák üzekedését is vagy lehetséges, hogy csak a gidák üzekedését.
E szerint tehát nem szükséges, hogy a megtermékenyített petesejt 4 hónapig nyugvó állapotban legyen. Ez csak akkor következik be, ha júliusban volt a megtermékenyülés. A novemberi megtermékenyülés után a petesejt osztódása, barázdálódása, stagnálás nélkül töretlenül fejlődik.
Az őznek tehát kétféle vemhességi ideje van: 10 hónap júliusi és 6 hónap novemberi megtermékenyülés.
Arra még nincsenek adatok, hogy a sutagidák hány százaléka lesz ivarérett novemberre, és azt sem tudjuk, hogy ilyenkor az idősebb bakok vagy a bakgidák is fedezek-e. Továbbá azt sem tudjuk, hogy a 6 hónapos korú őz csak ivarérett, vagy már egyben talán tenyészérett is? Milyen minőségűek a 12 hónapos korukra ellő őzsuták gidái? Mindezen kérdésekre természetesen csak a vadbiológiai kutatás adhat és reméljük ad választ.
A konkrét tényekre épülő fejtegetésemhez elméleti úton jutottam el. Kívánatos volna a feltételezéseket adatokkal, újabb megfigyelésekkel ellenőrizni.
Ezért kérem minden kedves vadásztársamat, hogy a gidák üzekedésével, vemhességével kapcsolatos tapasztalatukat, megfigyelésüket szíveskedjenek közre adni, vagy az ilyen irányú kutatást rendelkezésemre bocsátani a szerkesztőség címén.