Nosztalgia

A hazaszállt fácánkakas (Nimród, 1979. november) Kis Lajos: A hazaszállt fácán Társaságunk öreg, de megbecsült és közkedvelt Károly bácsija és Néró kutyája e történet hőse. Az öreg elmaradhatatlan a vadászatokról, bár hét évtizedet tudhat maga mögött, de velünk egy sorban tapossa a havat, sarat. S tréfáival, ugratásaival derűsebbé teszi vadásznapjainkat.Történetünk idején derűs októberi vasárnap volt. […]

Szarvascsapázás aszfalton (Nimród, 1979. november) Doros István: Szarvascsapázás aszfalton A történet – amelynek leírására vérebes szakmában jártas barátaim inspiráltak – különlegessége okán tarthat számot az érdeklődésre.Sz. község határában egy szarvasbika féktávolságon belül, szabályosan közlekedő gépkocsi elé ugrott. A gépkocsi vezetője az összeütközést már nem tudta elkerülni. A bika felvágódott a motorháztetőre, s mintegy harmincméteres kényszerutazás

A vadászlövészetről (Nimród, 1979. november) dr. Szilágyi Virgil: A vadászlövészetről A vadászok legrégibb versenyszerű szórakozása az élőgalamb lövészet volt. Kétségtelen, hogy a legközelebb állt a vadászathoz, hiszen felreppenő élő célra lőttek 22-33 méter távolságból. Egy 50 méter sugarú félkörben épült félméteres kerítésen belül kellett a galambnak leesni. A kerítésen kívül került galamb hibának számított.A versenyzők

A pilisi csata (Nimród, 1979. október) Csathó Kálmán: A pilisi csata (Tavasztól tavaszig..részlet) Rózsahegyi Kálmánnal nemcsak jó barátok és nemzeti színházi munkatársak, hanem vadászcimborák is voltunk úgyszólván egy életen át. Jóval azelőtt már, hogy a Nemzeti tagja lettem, az ő rábeszélésére léptem be abba a vadásztársaságba, amely akkor Garammikola, majd Lovasberény, végül 1912-től fogva több

Távolságbecslés céltávcsővel (Nimród, 1979. július) Távolságbecslés céltávcsővel A pontos célzáshoz fontos, hogy tisztán lehessen látni, jól kivehető legyen a vad, amit megcélzunk. Eleinte, amikor céltávcsövek még nem nagyon voltak, a célzáshoz a nyílt irányzékot, azaz nézőkét és célgömböt használták. A célgömbre és a nézőkére a célzó szemlencséjének csak a fele irányul, azaz a szemlencse felső

Szerencsés vadászat (Nimród, 1979. november) Schmidt Egon: Szerencsés vadászat A köd finoman szitált alá a magasból és borzongatóan nedves hideget terjesztett maga körül. Nyirkos hullámai szerte hömpölyögtek a fák között, rátelepedtek a mezőkre és a rétekre, ahol a fűzfák nyújtogatták kopasz karjaikat az ég felé, ha az ég egyáltalán látszott volna.Szinte az orra hegyéig sem

Néhány gondolat a rókáról… (Nimród, 1979. november) dr. Nagy Gyula: Néhány gondolat a rókáról Évtizedek óta folyik a „rókavita”: „hasznos”-e vagy „káros”, pusztítsuk vagy védjük-e a rókát. Mint legtöbbször, itt is a középúton van az igazság: a mezőgazda szempontjából az apró rágcsálók pusztításával feltétlenül nagy hasznot hajt, az apróvadas területen pedig, különösen tavaszidőben, nem tűrheti

A vörös róka (Nimród, 1979. november) Zalay Géza: A vörös róka Nevét túlnyomóan vörös színe miatt kapta, de sok színváltozata van, amelyek közül a leggyakoribb a „szenes róka”, ezüst róka, platina róka, keresztes róka, stb. A kölykök színe körülbelül 4 hetes korig feketésszürke.Vadászterületre mintegy 8-10 kilométeres távolságra terjed ki. Párzási ideje január-február, amikor gyakran hallható

Ki tudja, hányadszor? (Nimród, 1979. október) Domán Imre: Ki tudja, hányadszor? Deres októberi hajnal van. Több ezer hektáros kukoricatáblán, dűlőút kereszteződésében állunk. Kelet felől pirkad az ég alja. Egyre emelkedik a halovány virradat. A nyomasztó sötétségből mind nagyobb ívet fal föl a kelő nap. Egy levél sem rezdül. Briliáns jégkristályok milliárdjai csillognak a száraz út

Sámson, a remete (Nimród, 1979. szeptember) Tóth László: Sámson a remete A teavíz hirtelen zúgni kezdett a forralóban. Az öreg felriadt ábrándozásából és egy zacskós teát lógatott a zubogó vízbe. Néhány szem cukrot dobott bele és megkavarta. Nem ivott az illatos teából, hanem az egészet beleöntötte a termoszba. Egy kevés bort töltött utána és gyorsan

Hol bőg a bika? (Nimród, 1979. szeptember) dr. Studinka László: Hol bőg a bika? Ha rajtam állna, hát bizisten kigyomlálnám a magyar vadásznyelvből a „bőgőhely” szót! Sok félreértésre ad alkalmat, kezdő szarvas vadászokban azt a ferde hiedelmet ébreszti, hogy a szarvasbika bőgés idején bizonyos, meghatározott helyeket keres fel, hogy ott bőgjön.A dámnak gyakran vannak ilyen,